Hangtalanul...

Hangtalanul fodrozódik a tó vize, és mint az életed, folyton változik. Hol enyhe szellő ringatja, hol vad vihar korbácsolja hullámait. Életed másságát is akkor észleled csak, ha minden elváltozik benne, és nem úgy élsz, mint annak előtte.

Hangtalanul suhan az idő is feletted, és hipp-hopp elszalad. Leéltél valakivel egy emberöltőt, és rájössz, hogy nem vele, csak mellette.

Hangtalanul pereg  a homokóra ideje, mint az életed, de azt visszafordítani már nem lehet. Hányan és hányan kezdenék újra, mert az idő távolában, tisztán látszik az elhibázott sors. Késő már, a bátor döntések ideje a messzi múltban rég elveszett.

Hangtalanul bámulunk a távoli jövőre, és megyünk utunkon egymás mellett, de már soha nem együtt, és a közelgő jövő egyre közelebb csúszik, és mi mind a ketten jövőtlenekké válunk egyszer, de külön-külön.

Carpe diem

„Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember. ”    Paulo Coelho

 Carpe diem, de vannak pillanatok, sőt napok, helyzetek, amikor, akarva  akaratlan, vagy,  mert nem tudsz mást tenni, visszanézel, és az életed emlékei adnak lelkednek gyógyírt.

Talán csak a boldog együgyűségben élő tud  a napnak élni, mindenben a jót meglátni, kritika nélkül elfogadni, önzetlenül szeretet adni, ezt gondolom én, de lehet, hogy tévedek.  A többségünk hasonlít, visszatekint, jövőt tervez, ezer dolgot csinál, és az élet elröppen a feje felett, észre sem veszi, megöregszik úgy, hogy azt meg sem élte.  Taposómalom, így hívom én ezt az életérzést, mert abban érzi az ember magát, és csak az álmaiban látja meg a megélhetőt.

Belekerülünk a mókuskerékbe és csak hajtjuk-hajtjuk, a megélhetésért, neveletlen, vagy már felnevelt gyerekeinkért, a munkamániánkért, s ha egy pillanatra kizökkenünk, rácsodálkozunk az életünkre, atyavilág, de sivár. Megállnánk, élnénk a percnek, de a számlák sorakoznak, mindig több kell, soha nincs vége, s csak álom marad a carpe diem.

A jelek

 Fiatalon attól fél az ember, hogy ostobának nézik, éretten attól, nehogy az legyen. 

Nicolás Gómez Dávila

Ám öregen észre sem veszi az emberlánya a változást. Oly észrevétlenül vesztjük el a tiszta gondolkodást, hogy fel sem tűnik magunknak, csak a környezetünk észleli. Toporgunk, keressük a kívánt szavakat, de nem szólalunk meg, mert oly mélyre rejtettük, hogy lemondunk róla, bölcs öregként hallgatunk.  A rajtunk kívül zajló élet bonyodalma már nem aggaszt bennünket, nem érezzük többé magunkénak őket. A dolgok elváltoznak, újak jönnek, a régieket felejtjük, a frisseket nem ismerjük, elvesztjük az indíttatást a tanuláshoz. Ehhez mi már nem értünk, a fiatalok dolga, mondjuk., egyre többször. Többé már nem szaladunk e lépcsőn lefelé, bizonytalanná válunk, hát kapaszkodunk.  Természetessé lesz, hogy elvesztettük az önbizalmunk, nem is hiányoljuk. Azt mondják, hogy ez természetes, az öregséggel jár, és mi belenyugszunk, mert ez az élet rendje.

A jelek figyelmeztetnek, még időben szedd össze magad öregem, mert ha nem figyelsz, már nem látod meg többet őket, és észrevétlen ostoba öreg leszel.

Adott szó....

„A boldogsághoz vezető úton
sokkal könnyebb olyan emberekkel haladni,
akikben megbízhatunk."                                Lafayete Ron Hubbard

Ki könnyen ígéri, az könnyen megszegi. Ezt meg én szoktam volt mondani, mert a tapasztalatom is ezt igazolja.  Az ilyen emberek könnyen sírnak, de könnyen is nevetnek, vagy politikusok, akik pedig mindig kimagyarázzák magukat. Manapság, mintha könnyedén vennénk az adott szót, pedig az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, mondja szólás is.

A szótartóknak becsülete van, és felnéznek rájuk a körülöttük élők, de azokra, akik mindig készek a  magyarázkodásra, azokra csak legyintenek. Az ilyen emberek sokszor vesztik el az új esélyt, és  gyorsan száműzik magukat a  baráti körből.

Ha ilyen emberekkel vesszük magunkat körül, az életünk előbb utóbb rendezetlenné válik, és a csalódás lesz a leggyakoribb tapasztalatunk.

Politikusainkra , tisztelet a kivételnek, azért legyintünk, mert az ígéreteik olyanok, mint a hajnali köd, mely  gyorsan  elszáll, de a magyarázat mindig ott van.

Gyerekeinket nagyon egyszerű megtanítani az adott szó betartására, csak nem szabad megszegnünk a nekik tett ígéreteinket. Ez azért nem kis dolog.

A változás...

Az életben egy dolog csak az állandó: a változás.

A mai napra rendelt tarot kártyám a változás, ami egyben a mindenkori jövőm jellemzője is. Bár az ember, ha eléri az idősebb kort, bizony nem szereti a nagy változásokat, jobban örül a békés állandóságnak. Főleg, ha az egészségről van szó, vagy az élete jó minőségéről, de ez csak hiú remény. Mindennap új és új , hol apró, hol nagyobb, változásokat élünk meg, ami ha kedvező, színesíti az életünk, ha nem, bizony megnehezíti azt.

Ez az állandó változás adja meg az életünk lüktető ritmusát a születésünktől kezdve. Várunk a változásokra, életünk során számtalanszor, hol erre, hol arra. Sorsdöntő eseményre, mely reményteljes jövőt ígér. Néha csak egy kis enyhe szellőre, szép tavaszi napsütésre. Gyermekként a karácsonyi éj adta csodára, egy jobb osztályzatra. Ifjan, téblábolva várunk egy kedves arc mosolyára. Várandósan a boldog születésre, később az unokák gyöngyöző kacajára. Vénen az élettől végképp elfáradva, a békét adó gyors halálra, mely mindannyiunk számára a legutolsó és egyben a legnagyobb változás.

Ebben a pillanatban arra várok, hogy feltámadjon a nyugati szél, hűs, enyhet adó esőt hozzon, de ez csak vágy marad, tombol a nyár..