Egy mondás szerint, az egészség ízét a betegség adja.Ezt most megtapasztaltam, bár magam nem voltam beteg, csak egy kicsit megfáradt, mert ahol én jártam a gyógyítás helye volt, békével és reménnyel megáldva. Időm, mint a tenger, hát figyeltem a botokat, bicegéseket, gesztusokat, szavakat, és többnyire már öreg tekinteteket. Elgondolkodva azon, hogy minden mankó koppanása mögött ott rejtőzik egy sors, mely csak a botot tartó számára fontos, a sorstársak egykedvűen hallgatják, majd egy paddal tovább sántítanak. Ha az időm engedi, írni fogok róluk, a történetek , az érzések, a tapasztalások egyszer majd biztosan kikívánkoznak belőlem.
KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!
Hogy erre jársz, az nem véletlen.
Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.
A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.
„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”
William Shakespeare Hamlet
2012. augusztus 31., péntek
Megjöttem!
Egy mondás szerint, az egészség ízét a betegség adja.Ezt most megtapasztaltam, bár magam nem voltam beteg, csak egy kicsit megfáradt, mert ahol én jártam a gyógyítás helye volt, békével és reménnyel megáldva. Időm, mint a tenger, hát figyeltem a botokat, bicegéseket, gesztusokat, szavakat, és többnyire már öreg tekinteteket. Elgondolkodva azon, hogy minden mankó koppanása mögött ott rejtőzik egy sors, mely csak a botot tartó számára fontos, a sorstársak egykedvűen hallgatják, majd egy paddal tovább sántítanak. Ha az időm engedi, írni fogok róluk, a történetek , az érzések, a tapasztalások egyszer majd biztosan kikívánkoznak belőlem.
2012. augusztus 20., hétfő
A mai napom tanulsága !
Ne kövesd el azt a hibát, hogy mindenkit a saját mértékeddel mérsz.
Frank Herbert
A hónap végére itt leszek ismét, addig is helyettem itt e kis virág .
2012. augusztus 19., vasárnap
Emlékeink...
Emlékeink
az életünk ajándékai, egyetlen kapcsolatunk a múlttal. Peregnek az évek, egyre
gyorsabban, és mi rakjuk szép sorba a polcokra, agyunk emlék raktárában, a
jókat, a rosszakat, a sorsfordítókat, az emberpróbálókat, és a szívet
melengetőket. Őszbehajlón sokszor elmerengünk egy-egy mélyről felhozott
emléken, és boldogan mosolygunk, mert az emlékezés nagy ajándéka, egy öreg
felejtő agynak. Már csak a szépre emlékezem, mondjuk. Valóban a szép és jó
emlékeket a könnyen elérhető helyre tettük, a rosszakat, mindig eldugjuk jó
mélyre, hogy ne is találjuk meg azt soha. Furcsa mód, vagy talán nem is az,
hogy a régi, gyermekkori, fiatalkori emlékeinket, könnyedén kapjuk elő,
gondosan leporolva, megszépítve azokat. A boldog fiatalság emlékei, egy édeni
világot mutatnak, pedig amikor benne éltünk mindebből, szinte semmit nem
éreztünk. Na persze, ha megismertük volna az öregséget, paradox módon,
fiatalon, rögvest értékeltük volna az ifjúságunkat.
Egy
öregember ült a padon, nézte a vidám fiatalokat, felsóhajtott, - tudja kedves,
én az emlékeimben mindig fiatal vagyok- mondta. Az emlékeinket néha egy
illat, egy szín, egy életjelenet, egy ház, egy utcasarok, olykor egy hang is
előidézi. Ha egy forró álmos nyári délelőttön a távolban tyúk kotkodálást
hallok, biztosan az öreg ház, melyben felnőttem, jelenik meg az emlékeim
képernyőjén. Ha téli éjszakán süvöltő szél hordja a havat, tüstént a téli
temető jelenik meg, ahol a szeretteim nyugszanak. A kendőről, nagyanyám jut
eszembe, anyám, gyermekeim kis kori emlékeit szinte minden felidézi. A
májusi hársfa illat, a kerítésekre omló futórózsák a boldog időket hozzák elő.
Édes mézeskalács illata a régi karácsonyokat juttatja eszembe.
Eljön
az idő, ha megérjük, hogy már csak az emlékeinkben élünk, a jelenből, már
semmit nem teszünk az emlékezés polcaira, hisz már roskadoznak, teleraktuk az
életünkkel.
2012. augusztus 7., kedd
Egy kis szünet
Nyikorog a lábam kezem,
Eljött a pihenés ideje.
Jövök vissza nemsokára,
Addigra vége lesz már,
Az augusztusi nyárnak.2012. augusztus 5., vasárnap
Csendes boldogság...
"Annak a
nőnek, aki amiatt panaszkodott, hogy a gazdagság nem tette őt boldoggá, azt
mondta a Mester:
- Úgy
beszélsz, mintha a kényelem és a komfort tartozéka lenne a boldogságnak; holott
ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy
lelkesedni tudj valamiért."
Anthony De
Mello
Munkától elfáradva, lehuppanok a kertvégi székre, lábam
kinyújtva hallgatom a tavasz muzsikáját. Fejem felettem az öreg barackfa
feledve vénségét felöltötte ifjúsága menyasszonyi ruháját, és apró fehér
virágszirmokat hint a fejemre. Ügyes kis rigó fújja dalát a körtefa hegyén,
meglepődök, mert e harsány trilla mobilcsörgést utánoz, modern világ zaja cifrázva
már a rigók kottáját. Tüstént felel rá a dalverseny másik, lelkes versenyzője,
a szomszédék diófájáról. Verébéknél elszabadult a pokol, és röptükben tört ki a
tömegverekedés, ádáz csivitelés kíséretében, a friss fűben találták magukat.
Balkáni gerlepár évődik a kerítésnél, légyottjuk titkos, elbújnak a kerítés
tövében. Moccan a vakondtúrás, nézem, ahogy nő a halom, ő csendes, lent
dolgozik, de rendületlenül. Felharsan néha egy-egy kutyaugatás, majd elhal,
nyugalom honol újra, a nap lemenőben, bíbor fénnyel festi be a tájat.
Csendes béke, lelket vidít, a hosszú tél után a kikelet
megsimogat, ráncaim kisimulnak, boldognak érzem magam, lecsukott szemmel
hallgatom tovább az alkonyi zajokat.
2012. augusztus 2., csütörtök
Éjszakai gondolat....
"Az út, amin jársz, a
tiéd, és nem kívánlak elbizonytalanítani, de néha a legnagyobb ellenségünk
önmagunk, és a legnagyobb harcot a bennünk lakozó sötétséggel kell megvívnunk.
Vihar közeledik, és olykor megesik, hogy a biztos menedék kulcsa rejtve marad előttünk,
míg néha közvetlenül az orrunk előtt van." (Derek Landy)
Ha arra gondolok
hányszor vétettem úgy hibát életemben, hogy egy belső hang jelezte, nem jó az
út, állj meg és gondolkodj. Néha meghallottam, de néha nem akartam, és ma már
tudom, hogy nem azon az úton járok, amin kellene. Az ember döntései nem mindig
racionálisak, az érzelmei, a környezete, a pillanatnyi helyzete, mind-mind
befolyásoló tényezők. Ritkán döntünk tiszta fejjel, hisz a tisztánlátáshoz
minden sallangtól meg kellene szabadulni, de ez ritkán sikerül. Ezért marad
rejtve előttünk a menedék kulcsa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Kedvenceim
Blogarchívum
- január (1)
- augusztus (1)
- május (1)
- március (1)
- január (1)
- december (1)
- augusztus (1)
- március (1)
- január (1)
- december (1)
- február (1)
- január (1)
- december (1)
- október (1)
- augusztus (1)
- június (1)
- május (2)
- április (1)
- március (2)
- február (1)
- január (1)
- december (1)
- november (2)
- augusztus (1)
- június (1)
- május (2)
- április (2)
- március (3)
- február (2)
- január (5)
- december (5)
- november (5)
- október (5)
- szeptember (4)
- augusztus (3)
- július (1)
- május (1)
- április (3)
- március (3)
- február (2)
- december (2)
- november (1)
- október (3)
- augusztus (1)
- május (1)
- április (3)
- március (2)
- február (4)
- január (4)
- december (7)
- november (4)
- október (3)
- szeptember (3)
- augusztus (1)
- június (1)
- május (3)
- április (4)
- március (4)
- február (1)
- december (1)
- november (1)
- október (1)
- augusztus (3)
- július (1)
- június (1)
- május (6)
- április (4)
- március (2)
- február (2)
- január (2)
- december (2)
- november (2)
- október (3)
- szeptember (2)
- augusztus (1)
- július (3)
- június (2)
- május (2)
- április (4)
- március (3)
- február (4)
- január (2)
- december (6)
- november (2)
- október (4)
- szeptember (3)
- augusztus (4)
- július (4)
- június (4)
- május (4)
- április (6)
- március (5)
- február (7)
- január (6)
- december (8)
- november (6)
- október (8)
- szeptember (13)
- augusztus (6)
- július (10)
- június (16)
- május (15)
- április (13)
- március (16)
- február (11)