KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2012. július 9., hétfő

Hangtalanul...


Hangtalanul fodrozódik a tó vize, és mint az életed, folyton változik. Hol enyhe szellő ringatja, hol vad vihar korbácsolja hullámait. Életed másságát is akkor észleled csak, ha minden elváltozik benne, és nem úgy élsz, mint annak előtte.
Hangtalanul suhan az idő is feletted, és hipp-hopp elszalad. Leéltél valakivel egy emberöltőt, és rájössz, hogy nem vele, csak mellette.
Hangtalanul pereg  a homokóra ideje, mint az életed, de azt visszafordítani már nem lehet. Hányan és hányan kezdenék újra, mert az idő távolában, tisztán látszik az elhibázott sors. Késő már, a bátor döntések ideje a messzi múltban rég elveszett.
Hangtalanul bámulunk a távoli jövőre, és megyünk utunkon egymás mellett, de már soha nem együtt, és a közelgő jövő egyre közelebb csúszik, és mi mind a ketten jövőtlenekké válunk egyszer, de külön-külön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim