„Ha mindig a
jelenben tudsz maradni, boldog leszel. Mivel mindig csak az a pillanat létezik,
amiben éppen él az ember. ” Paulo Coelho
Carpe diem,
de vannak pillanatok, sőt napok, helyzetek, amikor, akarva akaratlan, vagy, mert nem tudsz mást tenni, visszanézel, és az
életed emlékei adnak lelkednek gyógyírt.
Talán csak a
boldog együgyűségben élő tud a napnak
élni, mindenben a jót meglátni, kritika nélkül elfogadni, önzetlenül szeretet
adni, ezt gondolom én, de lehet, hogy tévedek. A többségünk hasonlít, visszatekint, jövőt
tervez, ezer dolgot csinál, és az élet elröppen a feje felett, észre sem veszi,
megöregszik úgy, hogy azt meg sem élte.
Taposómalom, így hívom én ezt az életérzést, mert abban érzi az ember
magát, és csak az álmaiban látja meg a megélhetőt.
Belekerülünk
a mókuskerékbe és csak hajtjuk-hajtjuk, a megélhetésért, neveletlen, vagy már
felnevelt gyerekeinkért, a munkamániánkért, s ha egy pillanatra kizökkenünk, rácsodálkozunk
az életünkre, atyavilág, de sivár. Megállnánk, élnénk a percnek, de a számlák
sorakoznak, mindig több kell, soha nincs vége, s csak álom marad a carpe diem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése