Soha nem
tanulunk meg úszni, ha nem merülünk el a mély vízben. Egyetlen madár sem tanul
meg repülni szabad tér és szárny nélkül, de mindezek mellé még fel kell
vérteznie magát önbizalommal és bátorsággal.
Anyává csak
gyermek, vagy gyermekek felnevelése tehet bennünket, de ami a madárnak a
repüléshez elegendő volt, egy anyának a gyermekneveléshez mindezeken felül
szükségeltetik még: önzetlen anyai szeretet, türelem, önfegyelem, erő, kitartás
egy életen át. Mi, a szabad világban élő anyák, megtanultuk megosztani
magunkat, a munka és a család között, nem mondom, hogy könnyű, nem is sikerül
mindig maradéktalanul megtenni, de mégis könnyebb, mint azokban az országokban
anyává lenni, ahol úgy tekintenek ránk, mint alsóbbrendű lényre a férfiak. Nekik
nincs más joguk csak szülni, szinte gyermekkortól, gyakran évente kell új
babáról gondoskodni, és minden megaláztatást csendben tűrni.
A világ
leggazdagabb országában, Szaúd- Arábiában, a nők rabok, igaz aranykalitkába
zárják őket. Kísérő nélkül nem léphetnek ki a házból, mert pesti szóval élve –
a nő ingatag – könnyen bűnbe esik, szerintük.
Bármi is történik velük kint, ők lesznek érte a felelősek, mivel a
férfiak, Allah nemes teremtményei, bizony gyengék, nem képesek uralkodni az
ösztöneiken, ha nőt látnak, már amit látnak belőlük. Ezek után, nehezen vagyok
képes felfogni az európai agyammal, hogy vajon képesek a nőket itt megbecsülni,
mint anyát?
A másik
véglet India, ahol, ha valaki az utcán születik, az ott is hal meg. Leány csecsemőnek
még az anyja sem örül, csak gond, hát a többség nem is éri meg még a másnapot
sem, egyszerűen megfojtják, mint a felesleges macskákat. ( Az ENSZ 200 millió
eltüntetett kislányt tart számon) Ha mégis életben marad, már gyermekként
megalázzák, bárki bánthatja, megölheti, minden következmény nélkül. Itt anyává
válni, anyaként élni, maga a pokol.
Nálunk sincs
tökéletes egyenlőség, nem is igazán lehet, például a nők bére még mindig
alacsonyabb a férfiakénál, a politikai életet a férfiuralom jellemzi, de hozzánk
képest ezekben az országokban a nők jogai fényévekre elmaradtak.
Itt van
Afganisztán, ahol a tálib rezsimnek köszönhetően a nőket megfosztották minden
joguktól, pedig már addig sokat kiharcoltak. Az afgán kormány nőpolitikája
csapnivaló. A nők nem tanulhatnak, a fizikai, lelki és szexuális erőszak, a mai
napig is mindennapos. Nem kívánnék itt anyaként élni.
Mint nőt,
mint anyát teljesen elkeserít a világ nőhelyzete. Csak a fejlettebb országokban
ragyoghat maradéktalanul az örömtől, az anyák és az őket köszöntő gyermekeik
arca. A világ sok országában az anyák legfőbb gondja, hogy gyermekét,
gyermekeiket, képesek legyenek megóvni, életben tartani a nyomorban, a
háborúban. Álmaimban egy olyan világot látok, ahol a teremtő bevilágítja a Föld
minden zugát, a négy uralkodó csillagával: az igazságossággal, a
mértékletességgel, a bátorsággal, és a bölcsességgel. Ebben a fényben ragyoghat
fel igazán a szeretet, az anyai és a gyermeki egyaránt.
BOLDOG ANYÁK
NAPJÁT KÍVÁNOK!