KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2019. január 28., hétfő

A nyomorúság rabjai


- Már nagyon közeleg az indulás, ideje megismerkednetek a leghasznosabb tárgyatokkal, mely, ha ügyesen használjátok, mindig a jó utat mutatja – egy kis szerkezetet tett eléjük Gaspar. Ez GPS, amit a gazdag világban élő turisták, sportolók használnak a túráikhoz. Nekem is nagy segítségemre volt idejövet. Ti nem egészen arra fogtok menni, amerre én jöttem, mert az nehéz és veszélyes út volt. Sokan élnek még arrafelé törvényen kívül, főleg Teheránba, a Fekete tenger környékén, a törököknél, a rablás, gyilkosság mindennapos. Teljes káosz uralkodik mindenfelé, az államok megszűntek, az erőszak uralma irányit mindent. Egy korty vízért is képesek megölni benneteket. Legrosszabb a helyzet Teheránban és környékén, de a Fekete tengernél sem jobb.
- Akkor hova rejtsük az értékeinket? Apa azt ígérte, hogy odaadja az összes aranyát, amit a barlangok mélyén talált, sőt a drágaköveit is – kérdezte ijedten Esőcsepp.
Azt elosztjátok, és a nyakatokba kötitek, jobbat nem tudok – felelte Gáspár.
- Mi most merre menjünk? Merre lenne a legjobb?
- Nem tudom, merre lenne a legjobb, csak azt, hogy merre rossz, drága fiam – felelt Rasidnak Gáspár elgondolkodva.
- A ti útvonalatok lehet, hogy hosszabb, de talán biztonságosabb, de a víz beszerzése egészen biztos, hogy nehéz lesz. A ti utatok a vízen múlik, ha találtok, szerencsések lesztek. Azért nem kell megijednetek, mert minden fontos víz beszerző helyet pontosan megjelöltem, de csak Teheránig tudom bevinni. Ti Kermánsah után más irányt vesztek. Vízlelő helyeket, amit én tudok, azt el is mondom, sokszor. Utatokat több ezer qanat keresztezi, ezek földalatti vízcsatornák, kutakkal. Errefelé nincsenek kiépítve, de arra már ősidők óta léteznek.. Ezek közül már sok nem működik, nincs karbantartva, de nagyon sok még ma is ad vizet. A GPS-n mind megjelölve, de a fele kút már biztosan kiapadt. A ti utatokon először Shiráz, városát érintitek. Ezt a várost hajdan kétszáz éve, a háborúban földig rombolták, omladozó palotákat találtok, de vizet is, ha szerencsétek van. Csak csavargók, utazók állnak meg a romvárosba, éjszakára rejtőzzetek el és ne gyújtsatok tüzet. Ez minden romvárosra igaz, vigyázzatok. Iszfahán városa a következő hely, amit érintenetek kell, de ide ne térjetek be éjszakára, itt dúl az erőszak, vizet kívül is találtok, ha lehet, gyorsan hagyjátok magatok mögött. Kermánsah városa után majd átkeltek a Zagroszon, és északnak mentek és elhagyjátok Irán földjét. Innentől tényleg óvatosan, többnyire éjszaka menjetek, itt már a senki földjén vagytok, Vizet Moszul romjai között lehet, hogy találtok, lehet, hogy nem. Találtok lakott városkákat, többnyire Kurdok lakják, tőlük nem kell félni.  Aleppó romjain át Latakia kikötővárosáig juttok el, itt sok csavargóval, utazóval lesz dolgotok, helyén legyen az eszetek. Senkinek ne higgyetek, senkiben ne bízzatok meg, és kerüljétek az összetűzést. Itt kell megszabadulni a tevéktől, ha lehet jó áron. majd innen hajóval Ciprus szigetére menjetek. Ott már találtok rendet és biztonságot is, de a sziget belsejébe nem engednek be, csak a kikötőben várhattok induló hajóra. Ciprusról mennek hajók az Európai Unó menekült táboraiba. Felvisznek egészen Bulgária alá, hajdani Törökország területén még sokat gyalogoltok az edirnei menekülttáborokig. Nem tudom mennyi idő alatt értek oda, de ha ügyesek lesztek, akkor fél év múlva célba értek.
A két fiatal csak bámult, sok volt számukra mindaz, amit Gáspár egy szuszra mondott. Úgy érezték, hogy képtelenek megjegyezni, de Gáspár megnyugtatta őket.
folyt. köv.

2019. január 23., szerda

A nyomorúság rabjai


Rasid már messziről felismerte bátyát a járásáról, ámulva látta, hogy egy fiatal nő jön vele. A lány majdnem olyan magas volt, mint a testvére, fekete haja összefonva is a derekát verte, fehér bőre, és errefelé ritka kék szemével ijedten tekingetett szét. Amikor odaértek Marad köszönt, a lány lehajtotta a fejét.
- Bemutatom nektek a feleségem, Jamilát – mondta és kérdőn nézett az apjára.
- Örülök fiam, hogy megházasodtál, de velünk is tudathattad volna, hogy mire készülsz, nem tiltakoztunk volna a házasságod ellen. Égre földre kerestünk. Holnap ismét a kutatásodra indultunk volna. Üdvözlöm a feleséged, üljetek le, egyetek, igyatok, majd meséld el, hogy történt mindez – mondta a lányra mosolyogva, majd átölelte a fiát.
Miután ettek Marad ismét bocsánatot kért, amiért ekkora gondot okozott, de maga sem volt abban biztos, hogy Jamila hozzájön. Marad úgy ismerte meg őket, hogy a lány és az öccse messze elcsatangoltak a kecskéikkel, Marad meglátta őket a hegyről. Sem Jamiláék, sem Maradék nem legeltettek soha arrafelé. Ettől kezdve Marad csak ide jött az állatokkal. Figyelte, hátha feltűnnek ismét, és nem csalódott, egy reggel meglátta őket a völgy alján. Merészen lesétált hozzájuk, nem sietett, nem torpant meg, a döntése határozottá tette. Jamiláék félve fogadták, de amikor a családjáról és magáról beszélt, felengedtek. A lány kedvesen mosolygott rá, ez fölbátorította. Összebarátkoztak, és a következő alkalommal felkereste a családjukat. Jamila apja majdnem agyonlőtte, de a fia lehajtotta a puskáját, csak annyit mondott, hogy nem meghalni jött.  Ekkor kérte meg Marad Jamila kezét. Mindössze háromszor találkoztak, a harmadikon feleségül is vette. Nem árt manapság a gyorsaság, mondta a lány apja és leölt egy gidát az ünnepi vacsorára. A lány szülei boldogok voltak, mert nem hitték, hogy az egyetlen lányukat valaha is férjhez adják. Idősebb fiaik, már régen elmentek szerencsét próbálni, csak a lányuk és a legkisebb fiúk élt itt velük. Marad elmagyarázta merre élnek Jamila szülei, melyik völgyben építettek valamikor, még Jamila nagyszülei, egy emeletes barlanglakást, ahol megfértek velük az állataik is. Vizet a közeli forrásból nyerték. Itt szeretnénk élni. Ennyi a történet - mondta és apjára nézve várta a válaszát.
Keyvan még mindig nem tért magához a történtek után. Annyi rossz dolog történt már eddig az életében, jót már nem is remélt, és mit ad Isten, a legidősebb fia itt marad vele, és még asszonyt is hozott a házhoz, talán még az unokája születését is megéri.
- Örülök, hogy így döntöttetek, itt van elég hely. Anyád boldog lenne, ha megérte volna. Úgy döntöttem, hogy elmegyek veletek Jamila szüleihez, és megköszönök nekik mindent – hangja elcsuklott, de tartotta magát.
Esőcsepp csak bámulta a párt, annyira hihetetlennek tűnt a történet. Lehet, hogyha körül néznének, találnának még családokat, és akár férjhez is mehetne, itt élhetné le az életét a családjával. Nem erre vágyom, látni akarom a világot, szebb jövőt képzeltem magamnak. Jó lenne iskolába járni, ha azt nem is lehetne, akkor másképpen tanulni. Sajnálom apámat, de nem maradhatok itt. Könnyes szemmel bámult maga elé.
Rasid és Esőcsepp is örült, de az ő elhatározottságuk, erős volt, mint a szikla, ők menni akartak, minél előbb. Gaspar mindennap oktatta őket, minden részletét megbeszélték az útnak, talán százszor is, de a nagybátyjuk még mindig elégedetlen volt velük. 
folyt. köv.

2019. január 12., szombat

A nyomorúság rabjai


Másnap Rasid volt a soros, már az indulás is vidámabban kezdődött, mert majdnem lent hagyták a juhokat, csak a kecskékkel indultak el, de Keyván utánuk hajtotta. Jókat nevettek a sietségen, hiszen idejük az tengernyi volt, minden másból hiányt szenvedtek. Rasiddal nem vánszorgott az idő, sok mindenről beszélgettek. Ő nagyon örült annak, hogy Esőcsepp velük megy majd, ők egy húron pendültek, szerette az okosságát, jóságát, önzetlenségét, és úgy érezte, hogy valamicskét pótolja a mama szeretetét. Marad nem igazán akar indulni, ha egy kis reménye lenne is itt feleséget találnia, biztosan ketten indulnának a húgával. Türelmetlenül várta az indulást, most nekivágna az új világba – gondolta a lányt nézve.

Esőcsepp, azaz Rameen fiatal kora ellenére már sokkal többet tudott a világról, mint a bátyai, míg otthon volt, kifaggatta apját a régi időkről, Gaspart a gazdag fejlett Európáról. Nehezen fogta fel, hogy az ő életük alig különbözik az állataikétól, addig a gazdag világ űrhajói a Mars bolygó porát verik fel. Oda akar jutni, nem a Marsra, csak Európába, látni egy nyüzsgő nagyvárost, hatalmas házakkal, repülőt bámulni az égen, mert erre még a madár sem jár. Szegény apám, én is itt hagyom, nem marad senkije csak Gaspar. Nehéz nekem Rameennek lenni, de nincs más út, melyen eljuthatok álmaim országába - gondolta, és öklével letörölte a könnyeit.

Egy nap, amikor Maraddal mentek legeltetni, Esőcsepp arra lett figyelmes, hogy bátya hosszabb időre eltűnik a völgy mélyén. Furcsállta, hogy ismeretlen völgyekbe mennek, messzebb, mint szoktak. Megkérdezni nem merte, és félt egyedül, figyelni kezdte Maradot. Rájött, hogy egy bizonyos völgyben tűnik csak el hosszabb időre. Rasiddal soha nem jártak erre. Rasid is értetlenül állt a dolog előtt, régen nem hagyták ott egymást soha. Tilos is volt. Megegyeztek Rasiddal, hogy nem említik az esetet apjuknak, de figyelik Maradot, a titok végére járnak. Már hűvösödött az idő, hajnalonként néha fagyott, de Marad titkos eltűnéseire nem derült fény. Esőcsepp kérdésére, - merre járt? – csak annyit felelt mindig, hogy körülnézett, valami gyanúsat látott. Egy este Esőcsepp egyedül terelte haza az állatokat, mindenki nagy ijedtségére. Keyvan ekkor hallott először Marad titkos útjairól. Úgy döntöttek, holnap a keresésére indulnak. Ám a keresés nem járt sikerrel. Keyvan csodálkozva ment le az ismeretlen völgybe, nem hitt a szemének, eddig azt hitte, hogy a hatalmas Zagrosz minden zugát ismeri. A völgy egy szűk hegyszorosban végződött, nehezen járható hágón lehetett átjutni a hegyen. Megálltak, késő volt folytatni az utat, vissza akart térni a sötétedés beállta előtt. Hazaérve úgy döntött várnak néhány napot, hátha Marad visszatér, ha nem újfent a keresésére indulnak, de már csak Rasiddal, Gáspár itthon marad Esőcseppel és ellátják az állatokat.

Már hat éjszaka is eltelt, amikor Keyvan úgy döntött, hogy reggel indulnak el Marad keresésére. Az esti tűz fényénél vacsoráztak, amikor két ember közeledett feléjük. 
folyt. köv.

Kedvenceim