A titok

Élet és  halál, az örök titok,  nem tudunk semmi bizonyosat, csak találgatunk. Az embert örök időktől foglalkoztatja e rejtély. A teóriák sokasága született.   Nem sokat  tudunk az élet és halál misztériumáról, szinte semmit,  elméleteket kreáltunk a születés előtti létről, a halál utáni létezésről, reinkarnációról, mennyről és pokolról. Csak egyet nem akarunk hinni, hogy életünk egy és megismételhetetlen, és e szerint kellene élnünk is. Elgondolkodtató, hogy a fejlődő gyermek számára a tökéletes világ  az anyaméh, amely ellátja élelemmel, oxigénnel és minden kényelemmel. A gyermek mit sem tud anyjáról, aki őt hordozza, míg készen nem áll egy új életre, amelyben szintén el vagyunk látva mindazzal, ami a létünkhöz szükséges. Élünk ezen a földön, tudjuk hol, de hogy miért, és honnan jött ez a világ, ugyanúgy fogalmunk sincs, mint a magzatvízben ringó gyermeknek anyja létezéséről. Körülöttünk lévő univerzumot, úgy ahogy felderítettük, de ezt is úgy képzelem el, mint egy gömböt, amelyen belül van a mi univerzumunk, és mi itt élünk, és kívüle van egy másik élet, egy másik univerzum, melyet mi soha nem ismerhetünk, de lehet, hogy a halál után kijutunk egy másik létezésbe, divatos szóval, egy másik dimenzióba. Lehet, hogy a halálunk egyben születés is, de egy másik jövőben. Ez persze megint csak a halált követő lét utáni vágy  képzelgése. A hinduizmusban addig születünk újra és újra amíg elérjük a legfelsőbb úr vágyai szerint való élet tökéletes szintjét, a nirvánát, melyben megszabadulunk az újjászületés szenvedéssel járó örök körforgásától. Örökre megszabadulunk az anyagi léttől. Ez számomra egész szimpatikus hit, no nem véletlen, mert reményt ad az áhított új életre.

Az iszlám és keresztény hit szerint, nincs újraszületés, de a lélek eljuthat a paradicsomba, vagy rossz esetben, a pokolba, hasonlóan a keresztény vallás hitéhez. Tanításuk szerint a Próféta mondta: "Úgy tartózkodj ebben a világban, mintha idegen vagy utazó volnál!".  Ehhez még hozzátette egy kortársa,  Ibn Omar: "Ha rád esteledik, ne várd a reggelt, s ha reggelre ébredsz, ne várd az estét! Amikor egészséges vagy, készülj betegségre, és amíg életben vagy,  készülj a halálodra !".  Ha Istennek tetsző életet élsz a paradicsom lesz a lelked jutalma. Ez a jutalom arra sarkallja híveit, hogy betartsák az iszlám előírásait, mert a feltámadáskor Isten Dzsehenna kínjait osztja büntetésül a bűnösökre, mint a keresztény vallásban. Ez már nem annyira tetszik, itt érzek egy kis "zsarolást", persze mindez csak a békés egymás mellett élés érdekében alakult így ki, hogy a sokasodó emberiség szeretetben éljen, és megosztozzon az egyre fogyó javakon. Igaz még olyan hit nem született, ami ezt maradéktalanul megoldotta volna. Gondolom én a hitetlenkedő. Bár valamikor én is hívő voltam, de megrendült a hitem, amikor végiggondoltam a teremtést a keresztény vallás szerint, és rájöttem, hogy Isten kihagyta a dinoszauruszokat, mi mégis megtaláltuk a csontjaikat.

Valószínű, hogy nincs is semmi  a halál után, elégetnek, vagy elporladunk mindegy, nem mi születünk újjá, helyettünk születnek, és addig létezünk csak a halálunk után, míg  valaki  emlékezik ránk.

 Ami egyszer megszületik, az el is pusztul, ez a világ rendje. Az emberiség sorsa is ez és az életé is. Túlszaporodunk, alaposan lelakjuk, kiraboljuk, elszennyezzük ezt a gyönyörű Földet és a majdani utódaink elsatnyulva, megnyomorodva, kínok közt  elpusztulnak, persze addigra már nem lesz se növény se állat.  A Föld sok- sok millió évig  regenerálódik majd, míg újra alkalmassá válik az új élet ringatására. Gondolom a Föld az univerzumunk sorsa sem lesz más, majdan  egyszer, az évmilliárdok távolában, a pusztulás.