Már 2020-t
írunk, és a nemek harcának talán csak az elején járunk. Mi, akik a világ szerencsés felén élünk, az
elődeinknek köszönhetően már majdnem, elvileg, a férfiakkal azonos jogokkal
rendelkezve ünnepelhetjük nemünk eme jeles ünnepét. Azért a gyakorlatban még
vannak jogi hiányosságok, például az egyenlő munka és egyenlő bér elve még
nálunk sem valósult meg, de jó úton haladunk az elődeinknek köszönhetően. A
családon belüli erőszak kivédésére is vannak már hasznos megoldások, persze még
sok ezen a területen a tennivaló.
New York
utcáin, 1857 tavaszán felvonuló negyvenezer textilmunkásnő sem gondolta volna,
hogy a bátor fellépésük hova vezet majd. 1866 szeptemberi I. internacionálé
kongresszusán határozatot fogadtak el a női hivatásszerű munkavégzésről. Ezzel
véget vetve annak az évezredes sztereotípiának, hogy a nőnek kizárólag otthon a
helye. Teljes egyenjogúságunkat az fogja mutatni, ha a törvényhozásban fele-fele
lesz a nemek megoszlása, hát ez, legalább is nálunk, még várat magára.
Ezen a szép
napsütéses márciusi napon köszöntök minden nőt, azokat is, akiket életben
hagytak, annak ellenére is, hogy lánynak születtek. Azokat a kislányokat,
akiket nem csonkítottak meg, és azokat is, akiket megcsonkítottak a vallási és
családi tradíció jegyében. Azokat az iszlám asszonyokat, akik a sötétség
burkában kénytelenek élni. Akiket nem köveztek agyon, nem öntöttek le savval,
és azokat is, akiknek arcát eltorzították. Köszöntöm a világ minden asszonyát,
leányát, akiknek még nem sikerült kivívni a maguk szabadságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése