KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2018. november 25., vasárnap

A nyomorúság rabjai


Másnap este egy térképet fektetett le a földre, mindannyian fölé hajoltak. Ezen a térképen lesz az útirány is, ezért mindegyikteknek kell egy-egy rajz, és még valami, amit nektek ajándékozok, mert nekem már soha többé nem lesz rá szükségem, egy GPS, utazóknak, turistáknak való navigációs eszköz, amit majd én beprogramozok. Az útra alaposan fel kell készülni, különben kudarcot vallotok, ami az életetekbe is kerülhet. – még valamit, nem indulhattok el rögtön, kell még néhány év, ami elegendő a felkészülésre. – mondta Gáspár a fiúk megrökönyödésére.
 Ha ez az idő eljön, kaptok tőlem néhány csekélységet, de az úton nagy hasznotokra lesz majd, de azt csak az induláskor kaphatjátok a kezetekbe. Mára azt hiszem, ennyi elegendő is, holnap folytatjuk – mondta, majd egy nagyot sóhajtva a teljesen kihűlt teájáért nyúlt. 
Dara csak ült, egyetlen szó nem hagyta el a száját, néha elfordulva a könnyeit törölte. Tudta, hogy a fiai ezek után már biztosan nekivágnak az útnak, Azzal is tisztában volt, hogy soha többé nem fogja őket viszontlátni. Neki itt marad Esőcsepp, a legkisebb kincse, őt nem engedi el, bármennyire is sajnálja. tudta, hogy itt nincs jövője, él velük, és ha ők meghalnak, bizony egyedül marad, nincs Estella, nincsenek a többé a fivérei sem. Az út hosszú egy ilyen gyereklánynak, több veszély leselkedik rá, mint a fiúkra. Félelemmel gondolt arra, ha menni akar, nem tarthatja vissza, el kell engednie. Emlékezett Estellára, a gyereklányra, mennyire menni akart, de nem engedték, akkor már itt éltek kint a hegyekben. Szülei csak mosolyogtak, amikor szóba hozta. Mindkét család fiai már rég útra keltek, csak Keyvan nem, őt itt tartotta a szerelem. Milyen boldog lenne az anyósom, ha élne, és meglátná az egészségesen hazatért Gaspart. Csak mondogatná szegény lelke: „Tudtam én, hogy egyszer itt áll majd előttem!”
- Csak nem alszol Dara? Egész este egy szavad sem volt. Menjünk, tegyük el magunkat holnapra. Korán kel a nap!- mondta egy nagyot ásítva Keyvan.
Dara nehezen aludt el. Forgolódott ágyában, hallgatta a férje egyenletes szuszogását, Esőcsepp olyan csendesen aludt, hogy alig lehetett hallani a lélegzetét. Telihold van, talán az tart ébren. Gondolta felkel, iszik egy kis vizet, talán utána elálmosodik, de ekkor halk morgást hallatszott a bejárat felől. Abban a pillanatban a két hatalmas pásztorkutyájuk ugatása harsant bele az éjszakába. Tudta, vagy farkasok, vagy elvadult kutyák, ez utóbbi még veszélyesebb is. Megrázta Keyvant, aki azon nyomban felébredt, és már fel is állt, a puskájáért nyúlt. Visszafüttyentette a kutyáikat, a hold fényénél látta nincs egyedül, Gaspar is lassan lépdel előre, nagyon óvatosan a hangok felé fordulva, mindkét kezében pisztollyal. Egyszerre sütötték el a fegyvereiket a barlang bejáratában álló vadkutyákra. Kettőt el is találtak a többi vonyítva menekült. Mindenki felébredt a fegyverropogásra. Kihúzkodták a két dögöt, elég messzire ahhoz, hogy más ragadozó ne jöjjön a barlanghoz a vérszagra.
Folyt. köv.

2018. november 18., vasárnap

A nyomorúság rabjai


 - Közel ennyi évesen indultam neki a nagyvilágnak, mint most ti vagytok. Apám legkisebb öccsével, Alival terveztük el az utat, ő sokfelé járt már, és komoly tapasztalattal bírt. Hallgattam a szavára, tíz évvel idősebb volt nálam. Jól ismerte a hegyeket, barlangokat, vízlelő helyeket. Tudta merre kell menni, anélkül, hogy baj érne bennünket. Mi lovakkal indultunk el, de megbántuk, a lovaink elpusztultak a szomjúságtól, és az éhségtől. Ez nagyon megnehezítette az utunkat, majdnem belepusztultunk mi is. Csak tevével érdemes útra kelni, vagy szamárral, jobb teherhordók, nagy előnyük, hogy bírják a hőséget, az éhséget, és ritkábban isznak. Volt fegyverünk, anélkül nem indulhattunk útra, lehet, hogy sohasem kell használni, de biztonságérzetet ad.

Egészen a Földközi tenger partjáig kell eljutnotok, onnan hajóval kelhettek át Európába, a táborokig. Ott kaptok egy hűthető, fűthető sátrat, naponta egyszer, egész napra való étellel és vízzel látnak el mindenkit. Az energiát a sátratok tetején lévő napelemekből nyeritek. Időnként kijönnek embert toborozni, munkára, a legelső alkalommal regisztrálnak benneteket, a csuklódba ütött chippel azonosítanak majd ezután. Teljes orvosi vizsgálatot végeznek el mindenkin, a következőkben minden alkalommal átesel egy kisebb orvosi ellenőrzésen. Így szűrik ki a betegeket. Csak a teljesen egészséges emberek juthatnak be Európába. Időseknek esélyük sincs erre. A táborban vigyázni kell, sokféle járvány tombol, ha egyszer betegen mész a toborzásra, többet már nem fogadnak, akár haza is jöhetsz. Ha beteg vagy ne menj el a toborzásra. Pénzkeresésre nincs lehetőség, időnként használt ruha osztás van, erre mindig menjetek el, ha nem akartok rongyokban járni. Ha kisebb betegségetek lesz, kaptok rá orvosságot, de komoly gyógyításra ne számítsatok, a táborban alig van orvos. Sokan halnak meg segítség híján, nagy a temető, a halottnak csak a hamuját adják oda, azt kezd vele a hozzátartozó, amit akar. Akinek nincs senkije, azét állítólag kidobják csak a szemétbe.

Az időtöket tanulással töltsétek, van angol nyelvtanfolyam, de van, aki itt tanul meg írni és olvasni is. A maradék időtöket testedzésre használjátok, mert, ha ezt nem teszitek, elpuhultok, megbetegedtek. Magatok körül tisztaságot kell tartanotok, mert különben kizárnak a táborból, az után már esélyetek sincs a bejutásra. A kábítószert kerüljétek, mert az orvosi vizsgálat drogteszttel kezdődik. Mivel a táborok lakói férfiak, csak elvétve akad nő, ők többnyire férfinak álcázzák magukat, az orvosi vizsgálaton azonnal kiderül, és a nőket, ha egészségesek, rögvest beengedik az Unióba. A női munkaerő keresett.

Gaspar megitta a teáját. - Holnap is nap lesz, majd folytatom – mondta a fiúknak. Most inkább ti beszéljetek az itteni életről.

- Hát arról nem lehet sokat beszélni, ugyanúgy élünk, mint a régi időkben, ahogy az őseink éltek, itt nem változott semmi, csak az időjárás – felelt Keyvan.

- A vízlelő helyeket tudom, az még ráér, ahhoz rajz, azaz térkép kell, amit magatokkal kell vinni, és gondosan őrizni – mondta Gaspar, és ezzel felállt, jelezvén, hogy mára befejezte a mesét.
folyt. köv. 

2018. november 14., szerda

A nyomorúság rabjai


Még alig pirkadt, amikor felébredtek, Keyvan a tüzet rakta meg, vizet forralt a teának, Dara lepényt dagasztott, a fiúk a kecskéket látták el. Korán indultak legeltetni, ám előtte még alaposan megreggeliztek. Dara és Esőcsepp a barlangban maradtak, a sajtkészítésnek láttak neki. Keyvan kaszálni ment, az idő sürgette, mert még zöld a fű, nemsokára felégeti a nap, nem tud mit kezdeni vele. Gaspar örömmel ment segíteni az öccsének, a régi szép idők jutottak az eszébe.
Keyvan nézte a bátyát, ahogy előtte kaszál, kissé meggörnyedt háttal, sovány teste inas, erős, és fekete a naptól, de haja őszül, vonásai kezdenek hasonlítani idős apjuk arcára. Mindketten magasak és szikár alkatúak voltak, de ez a hegyi embereknél természetes, az itteni élet minden energiájukat kiszívja belőlük.
Sokat beszélgettek munka közben és a hazaúton. Keyvan elmondta a fiúk terveit, de nincs elég pénzük, aranyuk, de drágakövük se hozzá. Gaspar csak hallgatta, sokáig nem válaszolt.
- Megértem a fiúkat, hisz magam is így tettem, itt kilátástalan a jövőjük, pontosabban nincs is. Menniük kell, és el is fognak indulni, úgy ahogy én tettem, gyalog nekivágnak az ismeretlennek. Esőcsepp helyzete sokkal nehezebb, mint lány, nem indulhat neki a hosszú veszélyes útnak, nem érne oda, és ha sikerülne is, a táborokban kegyetlen világ uralkodik, ott érné baj. Esténként a vacsoránál mindent elmesélek, úgy, ahogy történt, úgy ahogy van, tudniuk kell, mire számíthatnak. Ha ennek a tudásnak a birtokában indulnak útnak, egy kicsivel több lesz az esélyük, hogy bejutnak a földi paradicsomba, bár az nem mindenkinek az – felelte csendesen.
Estefelé hazatértek a fiúk is a legeltetésből. Mindenki sietett elvégezni az esti feladatokat. Gaspar a fiúknak segített, Keyvan Darának az esti vacsora elkészítésében. Tábortüzet raktak, körbeülve vacsoráztak, még énekelgettek is. Majd Keyván csendre intette a fiatalokat. és Gaspar belekezdett a történetébe, mely a fiúknak szólt, akik meg sem pisszentek ezután, itták a szavait. 
folyt. köv.

Kedvenceim