KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2018. február 17., szombat

2018 a kutya éve



Ez az év is úgy kezdődött, mint a legtöbb, semmi említésre méltó különleges esemény nem történt eddig. Február tizenhatodikán, Julianna napján beléptünk a kutya évébe, a reggel kissé hűvösen indult, de csodálatosan ragyogott a nap. Reménykedek, szerintem mindenki, hogy ez az év csendes lesz, nem hangos, mint a kutya ugatása. Hozhatna ez a holdév lenyugvást, megbékélést, hogy a mindennapi életünkre a szavahihetőség, az őszinteség, és az öreg kutya hűsége legyen majd a jellemző.
A jósok szerint a problémák lezárásának éve lesz 2018. Ha ez igaz, akkor temérdek tennivalója lesz a kutya évének. Ezt az évet a föld energiái uralják, ami a jósok szerint azt jelenti, hogy ez az év tele lesz eseményekkel, melyek társadalmi megmozdulásokkal lesznek kapcsolatban. Földünk hangos lesz a különböző társadalmi rétegek közötti konfliktusoktól, igaz eddig is az volt. Ne várjuk, hogy megszűnik a kapzsiság, az intolerancia, az egoizmus, a gyűlölet politika. Továbbra is jellemző lesz a mindennapjainkra az irigy kutya marakszik, az erősebb kutya megszerzi mondás. A jóslásokra pedig az igaz, hogy többnyire jóslások maradnak csak. Kis hazánkra a kutya éve hozzon politikai megbékélést, tényleges gazdasági növekedést, jobb kórházakat, életre nevelő iskolákat, és kevesebb stadiont. Magamnak több időt az írásra.

2018. február 3., szombat

A csizma




Boris ült az árokszélén, és fáradtan bámulta az ültetvényét, jól esett végignézni a viruló paprika sorokon. Lesz ebből pénz! –nyugtázta magában elégedetten. Vállára dobta a kapáját, karjára a kis kosarát, és indult haza, még sok munka várta azon a délelőttön.  Egész úton azon meditált, hogy mit főzzön, ami gyorsan megvan és szeretik a gyerekek is. Rá várt az öreg kút mellett a teknőbe beáztatott sok szennyes ruha is Mire végez, majdnem este. Csak reménykedett, hogy az állatokat este már más eteti meg, de ki tudja, Jánossal már egy hete haraggal fekszenek és kelnek is.

A harag oka ez az átkozott Tszcs belépés, amit mostanában akarnak rájuk erőltetni. Jánosnak sem tetszik, de azt mondogatja folyton, hogy nincs mit ellenkezni, be kell lépni, mert különben magunkra maradunk a faluba, és tönkre megyünk. Eddig mi szerencsésnek mondhattuk magunkat, János csak soványan, legyengülve, és tetvesen jött haza a frontról, nem fél lábbal, esetleg betegen, hamar megerősödött. Jött a földosztás, és a gyerekek, mindjárt ikrek, földet őt holdat kaptunk, mert nincstelenek voltunk, ami nemsokára három holddal gyarapodott, szegény apám halála után. Boldog voltam, ennyi föld már biztos jövőt ad, fel nevelhetjük, a hamarosan háromra gyarapodó gyerekeinket. János fölfogadott egy segítséget a szántáshoz vetéshez, és az apámtól örökölt lovakkal, ekékkel sikerült a gabona, kukorica vetése, igaz minden fillérünk a vetőmagra ment el. Ha nincs krumplink, bizony éhen haltunk volna azon az éven.  Mikorra lett egy malacunk, és néhány aprójószágunk is, jött a beszolgáltatás, és jöttek az agitátorok, nem hagytak nyugtunkat. Jánost addig győzködték, hogy így lesz, meg úgy lesz, hogy sokkal könnyebb életünk lesz, és még nyugdíjat is kapunk, ha megöregszünk - ha megérjük. Azt akarták csinálni nálunk is, amit a szovjeteknél, kolhozt, de azt mindenki tudta, hogy közös lónak túrós a háta. Nem lesz abból semmi, csak veszekedés, nem ám jobb élet. Be vitte János a földosztáskor kapott öt holdat, az egyik lovat, az egyik tehenet, sőt apám jobbik lovas szekerét is. Na ez már teljesen kiborított, úgy összevesztünk, hogy napokig még csak nem is köszöntünk egymásnak. Az óta nem segít nekem itthon semmit, csak a tszcs-jébe dolgozik egész nap, gyűjti a munkaegységeit, amire majd fizetni fognak - szerintem soha. A termés mindenkié lesz, és ő meg éhbérért robotol a saját földjein, amit könnyelműen beadott.

De én megmutatom, hogy egyedül is boldogulok, és több pénzt teremtek a családnak, mint amit abban az átkozott Tszcsében fizetnek. Egy reggel elszaladtam az idős gyermektelen keresztanyámhoz, és jól kipanaszkodtam magamat, mindenben egyetértett velem, és megígérte, hogy vigyáz a gyerekekre, és besegít a munkában is, amikor csak kell. Így lettem én önálló gazda a három holdamon, amit az apám hagyott rám. Az egy lóval bevetettem búzával és kukoricával, de hagytam helyet a krumplinak, és a fűszerpaprikának is, aminek a palántáját a keresztanyám segítségével fölneveltük és el is palántáztuk a májusi fagyok után. János csak hümmögött, de látszott rajta, hogy már igen csak békülne, de tántoríthatatlan maradtam, no meg féltem is, hogy újra viselős leszek, akkor oda lesz a gazdálkodás is. A sok munkának lett gyümölcse, szépen gyűlt az új forint a tisztaszobában, a szekrény mellett álló csizmában. Apám jó állapotban lévő csizmáját emlékként őrizgettem, senki sem hordta, Jánosnak kicsi volt. Minden nap este megszámoltam a forintokat, megsimogattam a csizmát, elterveztem mire költöm, vetőmagra, a gyerekeknek új cipőre, mennyit adok a nénémnek a segítségért. Boldog voltam, hogy megmutathattam, hogy egy nő is képes megteremteni a családnak, ami kell, nem kell azért a Tszcsébe menni napszámosnak. Igaz, ez a néhány nehéz év kiszívta minden erőmet, már nem voltam többé az a csinos kis fehérnép, zsémbessé váltam, a hajam hátul összecsavartam egy rút kis kontyba, elnyűtt slampos ruhában jártam, a kezem durva lett, és János néha bizony kimaradozott, hol a kocsmába, hol az Isten tudja merre járt. Esténként jól kibőgtem magamat, de reggel felemelt fejjel indultam a dolgaimra.

Egy este János egy idegen férfival állított be, egy volt katonatársával, mindkettőjük elé tettem tányért. Éjfélig elborozgatva, beszélgettek az udvari lócán.  Majd János a tisztaszobába vezette, mondván nyugodtan pihenjen le, majd kora reggel keljen útra csak. Reggel korán ébredtem, keltettem a gyerekeket, a reggelihez, majd siettem etetni az állatokat. Mire visszaértem a házba a gyerekek indultak az iskolába, János a tisztaszoba ajtajában állt.

- A katonabarátod? –kérdeztem.

- Nem tudom, kora hajnalban elment, nem is búcsúzott el. Nem értem miért rohant el így, szó nélkül.

Idegesen, rosszat sejtve léptem a szobába és a szekrény mellé állított csizmát kerestem, nem volt sehol.

Eltűnt, benne volt öt év keservesen összekuporgatott megtakarítása. Hirtelen megszédültem, elfeketedett előttem minden, János kapott el, különben elvágódok. Oda lett a pénz! –zokogtam. Egész estig bőgtem. Semmi nem érdekelt, szegény néném hiába vigasztalt. János a csizma után eredt, de a volt katonatársát senki sem látta merre ment. A pénzből jutott neki vonatjegyre is, biztosan azzal ment tovább. Napokig leverten ültem, szótlanná lettem, és mogorvává. Az járt a fejembe, hogy ez bizony az Isten büntetése, csak a munka, az volt a fontos, nem figyeltem igazán a növögető gyerekeimre, elfordultam az uramtól, a pénz kuporgatása, a munka volt a fontos. Az elmúlt időben alig akadt egy igazán boldog örömteli percem, számolatlanul szaladtak el az évek, szinte észrevétlen.

Egy este János mellém ült, megsimogatta a hajamat és annyit mondott – összefogunk, együtt majd újra teremtjük azt a pénzt, meglátod.

2017. december 31., vasárnap

Isten hozott 2018 !



2017 olyan volt, amilyen. Úgy éreztem, mintha megtámadták volna Európát, egymást érték a terrortámadások: londoni, stockholmi, párizsi, manchesteri, barcelóniai, a török, az orosz, lehet, hogy a felsorolás nem teljes. Örülhettünk is, mert bejelentették a nagyhatalmak, hogy Szíriában és Irakban megsemmisítették ISIS-t, de félek, hogy ez csak átmeneti, ezeknek kilenc életük van, mint a macskáknak, bárhol újraéledhetnek, máris terrortámadásokkal fenyegetnek.
Nagy csalódásom volt az amerikai elnökválasztás, mert annyira szerettem volna, ha Amerika élére végre egy nő kerül. Nem sikerült, ráadásul számomra nagyon ellenszenves elnök Donald Trump. 2018-tól továbbra is azt várom, hogy gyengüljön a világ irányításában a férfiuralom. Reménykedek, talán kis hazánkban is több nő kerül be a törvényhozásba, és talán végre női miniszterelnökünk lesz, de ez csak egy álom. Jobb lenne a világ, talán békésebb, ha a nők lennének túlsúlyban a világ országainak élén.
A másik nagy csalódásom éppen egy női kancellár, Angela Merkel, aki a német munkanélküliséget, öregedő társadalmat, a menekültekkel kívánja megoldani. Már aki menekült, a szírek igen, ezt jogosnak érzem, ráadásul ők, hasonlóan a törökökhöz, jobban képzettek, tanultabbak, és a munkához való hozzáállásuk is jó, és ők tényleg menekültek. Persze így bejutott sok terrorista is, de az afgán, a pakisztáni, afrikai, többségében férfiak, már nem egykönnyen integrálható népség, sőt meg merem kockáztatni, hogy nem is lehet őket. Hazájukban a többnejűség dívik, a nőket nem is tartják teljes értékű embernek, nincsenek munkához szokva, nem is dolgozni jönnek, hanem az európai jólét csábítja ide őket, pedig, mi a számukra hitetlen, lenézett emberek vagyunk. Csak teher lesz az európai adófizetők számára a sok ingyenélő, gettósodott gazdasági menekült.
Ásne Seierstad svéd újságírónő, aki néhány hónapot Afganisztánban élt, ezt írta A kabuli könyvárus c. könyvében: „Ezek alapján az elsős kisiskolások így tanulják az ábécét; Dzs mint dzsihád, a mi életcélunk; I mint Izrael, a mi ellenségünk; K mint kalasnyikov, amivel győzelmet aratunk; M mint mudzsahedek, a mi hőseink ….”
Vagy például: „Még a matamatika-tankönyvek központi témája is a háború volt. Az iskolás fiúk –mivel a tálib rezsim kizárólag a fiúk számára nyomtatott könyveket – nem almában, vagy süteményben számoltak, hanem töltényben és kalasnyikovban. Valahogy így: „A kis Omárnak van egy kalasnyikovja és hozzá három tölténytára. Mindegyik tárban húsz töltény található. Töltényi kétharmadát ellövi és megöl hatvan pogányt. Hány pogányt öl meg minden egyes töltényével? „”
Azok a férfiak, akik ma menekülnek, az örökös törzsi háborúba fulladt Afganisztánból, ők ezekben az iskolákban tanultak, nem várhatunk tőlük semmi jót.
Mit kívánok magunknak az újesztendőben, hát előszőr is békét a világnak. A terrorizmus megszűnését. Kevesebb természeti katasztrófát, elég esőt, jó időjárást, és bő termést. Kívánom, hogy Magyarországnak női miniszterelnöke legyen, és a törvényhozásba több nő kerüljön be. A családon belüli erőszakot idejében ismerjék fel az arra illetékesek, és kevesebb áldozata legyen. Kívánom továbbá, hogy az ételosztások végeláthatatlannak tűnő sora rövidüljön. Magyarország gazdasága valóban javuljon, a lakhatási mutatók is. Nem kívánok gazdagságot, csak békés polgári jólétet mindnyájunknak az újesztendőben.

Kedvenceim