KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2020. június 10., szerda

Az öreg tanítónő



Egy pohárka fehérborral a kezében ült ki a ház előtti csöppnyi kert szélén álló padra. Kellemesen hűvös, csendes nyáreste csalta ki a szabadba. Nem volt szokása leülni, esténként csak körbesétált néhányszor a társasház zárt udvarán, majd a házba érve megitta az esti pohár borát és aludni tért. A ma este valahogy más volt, az apjára gondolt, ma lenne száznégy éves, akár meg is érhette volna, hisz közel járt már a századik évéhez, amikor egy reggel nem ébredt fel. Tőle vette át ezt az esti szertartást, egy kis séta, egy esti pohár bor és korai alvás. A magány kialakítja a maga szokásait, főként, ha az ember már nyolcvan felé halad. A hold fényénél nézegette a rendezett kis kertjét, úgy érezte, hogy maga is része a kertnek, mint a bokrok, vagy a kerti házikó, ha ő nem lesz, lehet, hogy a kert is eltűnik, talán átalakul egy kis gyermekjátszótérré, mint a többi lakóé. Eszébe jutottak a hajdani tanítói évek, milyen sokszor mondta el a gyerekeknek – A ember nem ura, hanem része a természetnek, ezért alázattal és szeretettel kell megismerni ezt a világot. Már nem emlékszem ki mondta, lehet, hogy én, a gyerekek sem emlékeznek már a szavaimra.
Maga előtt látta az osztálytermekből kiáramló zajos gyermeksereget – szép idők voltak, gyorsan eliramlottak azok az évek. Maradt az itthoni német nyelvoktatás, a nyelvel nehezen boldoguló gyerekeknek, de mára már ők is kikoptak. Mennyi fiatalt készített fel a nyelvvizsgákra! Melegség öntötte el, mennyire szerette csinálni, úgy érezte ez tartja karban az ő agyát is. Amikor visszajöttek a gyerekek a sikeres vizsga hírével, úgy örült a lelke, mintha maga tette volna le azt a vizsgát. Ma már annyi lehetőség van a nyelvtanulásra, ott az internet is, amit már nem ismert meg, úgy érezte, ez már nem az ő világa. Annakidején az olvasás szeretetére akart rábírni minden gyereket. Folyton azt táplálta az agyukba, hogy a könyv az ember szellemi tápláléka, az a kenyér, mely által értékesebbé válunk. A mai gyerekeknek nem sok idejük jut az olvasásra, a rengeteg tanulnivaló, az elvárások, a különórák, az internet – nem marad sok szabadidejük. Hová tűnt a „játszani is engedd” üzenet. Manapság sokkal több ideges, feszült gyermeket látok, mint az egykori tanítói éveim idején. Persze a bölcsességhez minden élettapasztalatra szükségük van, ha jó, ha rossz. Ez a mondás manapság már nem igazán állja meg a helyét, a mai ember a bölcsességet a tenyerében hordja, vagy a zsebében - az okos telefonján. Nincs okos telefonom, a maradék bölcsességem a fejemben hordom, az én életemhez már éppen ennyi elég is.
Ez a világ furcsán változott el, nem lett jobb, csak más. Manapság már másként, és más útravalót adnék át az ifjúságnak. A tudáshoz már egyszerűen hozzájutnak, csak az alapokat kell megkapniuk hozzá, de, hogy miként tekintenek erre a világra az rajtuk is áll, ebben kell nekik a segítség, hogy kellő alázattal induljanak el az álmaik felé. Biztos mankót adni a kezükbe, hogy higgyenek önmagukban, igen én erős vagyok, elérem a kitűzött célomat. Ezt a célt egy tanító soha nem kritikával, csak dicsérettel érheti el. A gyerek sok mindent nem ért még, hogy a napi feladatok fő célja nem más, mint a kitartás, a türelem, a nehézségek elviselése csupán.
Annakidején nagy igyekezettel próbáltuk az üres kis fejeket megtömni mennél több információval, lexikális tudásnak hívtuk. Manapság erre már nincs szükség, hisz a mai gyerek feje zsong a látványtól, a zajtól, az információ áradattól. Csendre vágyik, hogy összerendezhesse a gondolatait, és önmagára leljen. Igen, haladni kell a korral, hát ebből a „tárgyból” ma már megbuknék, mert a mai tanításhoz kevés lenne a tudásom. A mai életet igencsak megbonyolították.  A haladás az, amikor a képességeinkkel bonyolulttá tesszük az egyszerű dolgokat. Ezt is mondta valaki biztosan, de már nem emlékszem a nevére, de nagy igazságot mondott.
Távoli harang kondult. Láthatatlanul, lágy szárnysuhanással egy bagoly repült keresztül az udvaron. Lassan felállt, összébb húzta a pulóverét, későre jár, hűvösödik - gondolta – ideje lefeküdni, majd holnap befejezem a gondolataimat, talán, ha felkelő nap élve talál.

2020. május 21., csütörtök

Egy távoli emlék.........

Kardos M Zsöte: Képzelt hajó
 


Zubogó hab dobol a kövön,
suttogó emlék bozótja hív,
angyalívű út, álmom öröm,
könnyű páraként térül a szív.
Képzelt hajóm éle vizet vág,
karom evez, lebben a légben,
létem súlytalan szalagként száll,
szél hintájába simul szépen.
Szapora remény a mozdulat,
mi ringat egyre föl és alá,
Napba nézek, szemem se rebben,
sós, hűvös homály hajol reá.
Zsibbadt lelkem hallgatag reszket,
hiszem, vársz túlsó part terein,
kimért, időtlen időm tiéd,
hozzád érek, Sors hullámain.

2020. május 2., szombat

Anyák napja 2020



Távoli kép anyám keze, a kéz, mely egykor betakart. Az a fáradt kéz, már régóta csak emlékeimben él. Magam előtt látom őt, amint fáradtan egy székre rogyott, és az ölébe ejtette az összekulcsolt kezét. A kéz, mely egykoron a hajamat fonta, tányéromba ételt rakott, bánatomban simogatott, már csak egy kép. Amikor elment közülünk, akkor váltunk igazán árvákká, azóta nincs nap, hogy valamiről ne jutna eszembe.
Az anyák léte hosszú, szeretetük tovább élteti őket lányaikban, fiaikban, unokáikban. Lobogjon a gyertya lángja értük.

Kedvenceim

Blogarchívum