„Kő vagy!
Heversz milliók között...
Létezésed jelentéktelen, szél fúj, víz mos, nap tűz, s te változol.
.Olyan vagy mint a többi, s mégsem hasonlítasz.
Erők alakítanak.
Rajtad múlik mennyire...
Erős leszel vagy víz mos el
Sorsod Tiéd.
Kavics vagy Gyémánt leszel?”
Ha az ember lánya elhagyja a hatvanat, és visszatekint az emlékké zsugorodott életére, rá kell jönnie, hogy nem az számít, amit eddig elértünk, hanem az, amit eddig adtunk.
Ha az önállóságba kirepült gyermekeink, nem a hibáinkat sorolják, hanem szeretettel jönnek hozzánk, megadtuk nekik azt ami a legfontosabb, a követendő példát.
Ha a felnőtt gyerekeink szeretettel és vidámsággal tűrik el az öregkori gyarlóságainkat, visszakapjuk azt, amit mi adtunk idős szüleinknek.
Ha az unokáinkat okos szeretettel nevelik, boldog elégedettséget kapunk cserébe a hajdani fáradalmainkért, a törődésért..
Hogy kavics vagy gyémánt lesz az emberlánya, az valóban tőlünk függ, attól, hogy mennyi szeretetet, gondosságot és példát adtunk, és hogy a tőlünk telhető legtöbbet kihoztuk e az életünkből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése