Élet
és halál, az örök titok, nem tudunk semmi bizonyosat, csak
találgatunk. Az embert örök időktől foglalkoztatja e rejtély. A teóriák
sokasága született. Nem sokat tudunk az élet és halál
misztériumáról, szinte semmit, elméleteket kreáltunk a születés előtti
létről, a halál utáni létezésről, reinkarnációról, mennyről és pokolról. Csak
egyet nem akarunk hinni, hogy életünk egy és megismételhetetlen, és e szerint
kellene élnünk is. Elgondolkodtató, hogy a fejlődő gyermek számára a tökéletes
világ az anyaméh, amely ellátja élelemmel, oxigénnel és minden
kényelemmel. A gyermek mit sem tud anyjáról, aki őt hordozza, míg készen nem
áll egy új életre, amelyben szintén el vagyunk látva mindazzal, ami a létünkhöz
szükséges. Élünk ezen a földön, tudjuk hol, de hogy miért, és honnan jött ez a
világ, ugyanúgy fogalmunk sincs, mint a magzatvízben ringó gyermeknek anyja
létezéséről. Körülöttünk lévő univerzumot, úgy ahogy felderítettük, de ezt is
úgy képzelem el, mint egy gömböt, amelyen belül van a mi univerzumunk, és mi
itt élünk, és kívüle van egy másik élet, egy másik univerzum, melyet mi soha
nem ismerhetünk, de lehet, hogy a halál után kijutunk egy másik létezésbe,
divatos szóval, egy másik dimenzióba. Lehet, hogy a halálunk egyben születés
is, de egy másik jövőben. Ez persze megint csak a halált követő lét utáni
vágy képzelgése. A hinduizmusban addig születünk újra és újra amíg
elérjük a legfelsőbb úr vágyai szerint való élet tökéletes szintjét, a
nirvánát, melyben megszabadulunk az újjászületés szenvedéssel járó örök
körforgásától. Örökre megszabadulunk az anyagi léttől. Ez számomra egész
szimpatikus hit, no nem véletlen, mert reményt ad az áhított új életre.
Az iszlám és
keresztény hit szerint, nincs újraszületés, de a lélek eljuthat a paradicsomba,
vagy rossz esetben, a pokolba, hasonlóan a keresztény vallás hitéhez. Tanításuk
szerint a Próféta mondta: "Úgy tartózkodj ebben a világban, mintha idegen
vagy utazó volnál!". Ehhez még hozzátette egy kortársa, Ibn
Omar: "Ha rád esteledik, ne várd a reggelt, s ha reggelre ébredsz, ne várd
az estét! Amikor egészséges vagy, készülj betegségre, és amíg életben
vagy, készülj a halálodra !".
Ha Istennek tetsző életet élsz a paradicsom lesz a lelked jutalma. Ez a jutalom
arra sarkallja híveit, hogy betartsák az iszlám előírásait, mert a
feltámadáskor Isten Dzsehenna kínjait osztja büntetésül a bűnösökre, mint a
keresztény vallásban. Ez már nem annyira tetszik, itt érzek egy kis
"zsarolást", persze mindez csak a békés egymás mellett élés érdekében
alakult így ki, hogy a sokasodó emberiség szeretetben éljen, és megosztozzon az
egyre fogyó javakon. Igaz még olyan hit nem született, ami ezt maradéktalanul
megoldotta volna. Gondolom én a hitetlenkedő. Bár valamikor én is hívő voltam,
de megrendült a hitem, amikor végiggondoltam a teremtést a keresztény vallás
szerint, és rájöttem, hogy Isten kihagyta a dinoszauruszokat, mi mégis
megtaláltuk a csontjaikat.
Valószínű,
hogy nincs is semmi a halál után, elégetnek, vagy elporladunk mindegy,
nem mi születünk újjá, helyettünk születnek, és addig létezünk csak a halálunk
után, míg valaki emlékezik ránk.
Ami
egyszer megszületik, az el is pusztul, ez a világ rendje. Az emberiség sorsa is
ez és az életé is. Túlszaporodunk, alaposan lelakjuk, kiraboljuk, elszennyezzük
ezt a gyönyörű Földet és a majdani utódaink elsatnyulva, megnyomorodva, kínok
közt elpusztulnak, persze addigra már nem lesz se növény se állat.
A Föld sok- sok millió évig regenerálódik majd, míg újra alkalmassá válik
az új élet ringatására. Gondolom a Föld az univerzumunk sorsa sem lesz más,
majdan egyszer, az évmilliárdok távolában, a pusztulás.
