Emlék

Idősodorta távoli kép, hóesés, gyertyák virágok.

Negyven négy év, messze már, csak a lelkemben él.

Kardos M. Zsöte: Végtelen csend

Bennem a csend végtelen,
tél takar, hangtalanul állok,
fagy ülte meg a szívemet,
semmiben lebeg az álom.

Nem hiszem azt, ha ébred fény,
engem is hívhat ő hanggal,
szólhat hozzám dalokkal még,
az a madár szavú hajnal.

Eldobtam mind a tükröket,
Hold fényében tisztán látok,
zárt ajtómon huzat jár át,
léptem nincs, belül kiáltok.

Jégvirág nyílott kertemben,
elmúlás csipke az ágon,
hóvihar űz el irgalmat,
nem érint, hiába vágyom.

Alberto Clapis fotó