1947 kisasszony
havában ordítottam bele ebbe a nagyvilágba, szűkebben, az alföldi rónaságba, és
a születésem évével útjára indult az ország három éves terve, a munkásharc, a
háború utáni újjáépítés szovjet módra, a magyar gazdaság megteremtése.
Két és fél év alatt befejezték, hát olyan is lett.
Terv és harc nélkül nincs fejlődés, már készen is volt a következő ötéves terv terve. Melyben fizettük a hadisarcot, államosítottunk, iparosítottunk, életszínvonalat emeltünk, ami azután sikeresen a béka segge fölé emelkedett. Lett rádiónk, békekölcsönünk, vasfüggönyünk a falu határában, és megkaptuk a az első határsávi engedélyt. Harcoltunk tovább a szocializmus felépítéséért, melyről csak annyit tudtunk, hogy az maga a cél. Nyolc évesen boldogan harsogtam a kedvenc népdalunkat, melybe beleszőttük szeretett atyánk, a kopasz Rákosi Mátyás nevét. Ragyogtam a boldogságtól, mert a nyakamban ott díszelgett a hőn áhított kéknyakkendő, kisdobossá avattak.
Bevezették a munkakerülés fogalmát, mert aki nem dolgozott az kerülő lett, és azt komolyan büntették. Mindenkinek volt munkája és azt ott kerülte, ahol dolgozott, azaz ahol nem mindig dolgozott. A ma emberének nehéz ezt megérteni, de a régiek értik.
Terv és harc nélkül nincs fejlődés, már készen is volt a következő ötéves terv terve. Melyben fizettük a hadisarcot, államosítottunk, iparosítottunk, életszínvonalat emeltünk, ami azután sikeresen a béka segge fölé emelkedett. Lett rádiónk, békekölcsönünk, vasfüggönyünk a falu határában, és megkaptuk a az első határsávi engedélyt. Harcoltunk tovább a szocializmus felépítéséért, melyről csak annyit tudtunk, hogy az maga a cél. Nyolc évesen boldogan harsogtam a kedvenc népdalunkat, melybe beleszőttük szeretett atyánk, a kopasz Rákosi Mátyás nevét. Ragyogtam a boldogságtól, mert a nyakamban ott díszelgett a hőn áhított kéknyakkendő, kisdobossá avattak.
Bevezették a munkakerülés fogalmát, mert aki nem dolgozott az kerülő lett, és azt komolyan büntették. Mindenkinek volt munkája és azt ott kerülte, ahol dolgozott, azaz ahol nem mindig dolgozott. A ma emberének nehéz ezt megérteni, de a régiek értik.
Olyan humánus
intézkedések is napvilágot láttak, mint például a szoptatási idő fogalma, ami
annak a dolgozó anyukának járt, naponta kétszer, akinek pici babája volt.
Kijárhatott a bölcsibe szoptatni, és így nem lett munkakerülő, mert
dolgozhatott és szoptathatott is munka közben. Sztahanovisták neveit harsogták
május elsején, fogyott a virsli, a sör, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Apáink
hallgatták a Szabad Európát, mi fiatalok a Luxemburgi zeneadót. Álmainkban
nyugaton jártunk, de dúlt a hidegháború, és az lehűtötte vágyainkat.
Eközben a harc tovább
folytatódott a szocializmus építéséért, a jobb világért, és jött a következő
ötéves terv, de ez már nem volt zavartalan, mert közbejött az 56, és megint ott
találtuk magunkat a béka segge alatt, ahol eddig is voltunk, de most egy kicsit
lejjebb csúsztunk. Úgy jártunk az építéssel, mint a szegény Kőmíves Kelemen a
nagy Déva várával, "Amit reggel raktak, estére leomlott.". Kellett
egy kis vér az építéshez. A bűnösök megbűnhődtek, a forradalom ellenségei
dutyiban, a többiek pedig új hazát kerestek.
A világ kereke forgott
tovább, és az itt maradtak, dolgoztak, fusiztak, maszekoltak, gebineztek,
vezették a brigádnaplókat, szombatonként szocialista brigádmunkát végeztek, és
még mindig mi voltunk a legvidámabb barakk.
Szép lassan, óvatosan
beszivárgott hozzánk is a rágó, kóla, farmernadrág és boldog megelégedettséggel
kereskedtünk a KGST-ben.
Nekiveselkedtünk újra a szocializmus építésének, de már az új gazdasági mechanizmus diktálta a harcot. Addig küzdöttünk, hogy csak sikerült megint a béka segge alá kerülnünk, de már szabadon. A nagytesó is önállóan küzdött a szegénységgel, mi meg, a kistesók, önállóan fickándozhattunk a mérhetetlen adósságban. Akkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb is. Kijelentettük, hogy a szocializmus és a kommunizmus egy nagy marhaság, éljen a kapitalizmus, ez a felemelkedés záloga. Ezzel elkezdődött nálunk a vadkapitalizmus, és az eredeti tőkefelhalmozás kora. Akik a tűzhöz közel álltak, jól megmelegedtek, és gyorsan meggazdagodtak, ők lettek a mi későbbi kapitalistáink. Ebül szerzett vagyonkájukat sebtében fehérre mosták, és attól kezdve tiszták lettek, mint a ma született bárány.
Mi pedig szabadon választottuk meg négyévenként a soron következő „országrontókat”. A ciklusok elején elhúzták a nép orra előtt a mézesmadzagot, majd jól megrántották a nadrágszíjakat, mondván megszorításokkal kell harcolni, hol ezért, hol azért. Tehát, a harc az maradt, csak most más volt az ellenség. Minden uralkodó párt tisztességgel teljesítette hazafiúi kötelességét, és jól megnövelte az államadósságot és mélyen lubickolt a korrupcióban, még szerencse, vagy nem, hogy bele nem fulladtak.
Azután megint a béka segge alá jutottunk, mert sújtott bennünket a világgazdasági válság,meg az EU, és a nagyon nagy munkanélküliség, a még nagyobb államadósság, és mint kisnyugdíjas, a rám eső milliókat már biztosan nem tudom összekuporgatni amíg élek.
Nekiveselkedtünk újra a szocializmus építésének, de már az új gazdasági mechanizmus diktálta a harcot. Addig küzdöttünk, hogy csak sikerült megint a béka segge alá kerülnünk, de már szabadon. A nagytesó is önállóan küzdött a szegénységgel, mi meg, a kistesók, önállóan fickándozhattunk a mérhetetlen adósságban. Akkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb is. Kijelentettük, hogy a szocializmus és a kommunizmus egy nagy marhaság, éljen a kapitalizmus, ez a felemelkedés záloga. Ezzel elkezdődött nálunk a vadkapitalizmus, és az eredeti tőkefelhalmozás kora. Akik a tűzhöz közel álltak, jól megmelegedtek, és gyorsan meggazdagodtak, ők lettek a mi későbbi kapitalistáink. Ebül szerzett vagyonkájukat sebtében fehérre mosták, és attól kezdve tiszták lettek, mint a ma született bárány.
Mi pedig szabadon választottuk meg négyévenként a soron következő „országrontókat”. A ciklusok elején elhúzták a nép orra előtt a mézesmadzagot, majd jól megrántották a nadrágszíjakat, mondván megszorításokkal kell harcolni, hol ezért, hol azért. Tehát, a harc az maradt, csak most más volt az ellenség. Minden uralkodó párt tisztességgel teljesítette hazafiúi kötelességét, és jól megnövelte az államadósságot és mélyen lubickolt a korrupcióban, még szerencse, vagy nem, hogy bele nem fulladtak.
Azután megint a béka segge alá jutottunk, mert sújtott bennünket a világgazdasági válság,meg az EU, és a nagyon nagy munkanélküliség, a még nagyobb államadósság, és mint kisnyugdíjas, a rám eső milliókat már biztosan nem tudom összekuporgatni amíg élek.
Majd jött, mint a
messiás, győzött kétharmaddal a nagy PÁRT, és rendet csinált. Igaz volt ára,
kurtított sajtószabadság, demokrácia, de mi lettünk a mosoly országa, igaz, ha
nem figyelnek ránk, továbbra is a legpesszimistább, legmorcosabb ország vagyunk,
de az óta Magyarország jól teljesít. Kilábaltunk a pöcegödörböl, és nincs többé
hazugság. Csak az a sok stadion ne lenne, mert még valaki kiáll valamelyik
közepére és azt harsogja az ostobája, hogy hazudtunk reggel, hazudtunk este…
A korrupció maradt, bár, mostanában egyre többen kerülnek a nyilvánosság elé, de mind az ellenzékből, a világ már csak ilyen. A hatalmon lévők korrumpáltságáról, csak akkor szerzünk majd tudomást, ha elvesztik azt. A tartozásainkat visszafizettük, de szereztünk újakat.
Reménykedek az újjászületésben, talán, akkor ki bírom fizetni a rám eső
részt, csak még azt nem tudom, hányszor kell újraszületnem. Lehet, hogy az idők
végezetéig adós maradok?A korrupció maradt, bár, mostanában egyre többen kerülnek a nyilvánosság elé, de mind az ellenzékből, a világ már csak ilyen. A hatalmon lévők korrumpáltságáról, csak akkor szerzünk majd tudomást, ha elvesztik azt. A tartozásainkat visszafizettük, de szereztünk újakat.
Ibolya, történelmi összefoglalásod tömör, és helytálló, igazat is adok neked. Egy dologgal azonban kiegészíteném, amiről talán nagyon sokan nem tudnak. Sok évvel a rendszerváltozás után hazánk még mindig fizette a Szovjetunió utódállamának a II. világháborús jóvátételt. Döbbenettel olvastam az erről szóló paragrafust az elfogadott költségvetésről szóló törvényben. Nyugdíjas lévén már olvastam az idei évre vonatkozó törvényt, ezért nem tudom, hogy fizetünk-e még, de nem lennék meglepve, ha még kellene fizetnünk. S elgondolkodtató azonban, hogy a viszonosság elvén miért nem számították be, a szovjet hadsereg magyarországi tartózkodásának költségeit, közvetlen, és közvetett dolgokra is gondolok. Sok tönkretett épület, környezet, és akik itt éltek, azonos jogokkal rendelkeztek egészségügy, oktatás terén, mint hazánk állampolgárai, sőt többel, mert őszintén megvallva, ki ne félt volna tőlük? Nagy hatalommal rendelkeztek, mindenhova elért a kezük.
VálaszTörlésEz engem is meglepett, mert azt gondoltam, hogy már régen lejárt. Most olyan érzésem van, hogy velünk direkt babrált ki a nyugat.
TörlésNagyon hiteles korrajz Ibolya!
VálaszTörlés" Hanyas vagy? 47.es? Akkor mi félszavakból is értjük egymást"
Nagy Bandó Andrást idéztem.
Ismerem Nagy Bandó humoros monológját. Igen mi már félszavakból is érthetjük egymást, hiszen annyi mindent láttunk, átéltünk.
VálaszTörlés