Könnyű éjszakai gondolatok

"A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet."

(Dan Millman - A békés harcos útja)

Csak járjuk a mindennapok taposómalmát, szinte soha nincs időnk megállni és észrevenni a körülöttünk zsongó életet. Felkapjuk a fejünket egy-egy tragikus, vagy jó  hír hallatán, majd tesszük a dolgainkat tovább, és már futunk is, ezernyi feladat vár még ránk. Mintha mindent időre kellene elvégeznünk. A versenyszellem, akkor is ott munkál bennünk, ha nincs is versenytárs. Mi európaiak „fogcsikorgató”, vagyont, pénzt, hatalmat hajszoló életet élünk. Van, ki mindet akarja. Magas vérnyomással közködünk, és reggelente beszedünk egy marék gyógyszert. A megfelelés kényszere velünk született betegség. 

Vannak népek, nem Európában, főként a Csendes Óceán szigetein élők között, akik soha nem sietnek, a percnek élnek, és mindig mosolyognak. Nincs óra, ha lemegy a nap, akkor alszanak, ha felkel, sem rohannak sehova. Igaz a nap örökké beragyogja az életüket, igényeik a napi léthez igazodnak, nem gyűjtenek vagyont, és nincsenek nagyra törő álmaik. Nem kell a hideg télre gondolniuk, a gyerek jövőjére, sem arra, hogy reggel időben elinduljon a család, ki dolgozni, ki az iskolába. Csak annyit kell a kisgyereknek ellesnie a felnőttektől, hogy tenger adta kincseket képes legyen mindenkor megszerezni. Házaik egyszerűek, szellősek és kalákában készülnek. Nincs külön szoba, a padló az asztaluk, az ágyuk, és mindezek ellenére boldogok, ráérnek örülni, élni a mindennapokat. A múltjuk és jövőjük dalaikban, táncaikban élnek. Egyszerűen boldogok, csak léteznek a természetben, nem ártanak.

Mi pedig végigrohanjuk az életünket, alig élvezve azt, és ha eljön értünk a kaszás, minden, véres verejtékkel megszerzett kincsünk a Földön marad, a halálba úgy megyünk, ahogy ide jöttünk... - nincstelenül.