„Az élet nem
győzelem, a halál pedig nem jelent vereséget.”
– Tonya Hurley
Láttam már
sok ember életét a halál előtt, vagy megöregedve, vagy a betegség által
legyőzve, és elmondhatom, hogy minden esetben a halál, mint a megváltó, mint az
utolsó kenet feladója, úgy szerepelt.
Apám, kit a halál gyorsan vitt el, megöregedve, az élete végén
elcsendesedett, befelé fordult, kis rádióját hallgatva, nem folyt bele a család
mindennapjaiba, mint egy remete úgy élt, ki csak szemléli a körülötte zajló,
hangos világot. A halállal már számolt, sőt várta, mert elérte az apja
életkorát, azt a kort, amikor elszólította a teremtő. Én sem élek tovább –
mondta szelíd beletörődéssel. Születése sem okozott hajdanában kirobbanó örömöt
a szegény parasztcsaládnak, mert a hetedik gyerek születése, egy alföldi
zsuppfedeles cseppnyi házban csak növelte a gondot, csak egy éhes szájjal lett
több. Rosszkor született, gazdasági válság, háború, a kommunizmus, szegénység,
sodorta az élet, mely nem volt soha győzelem a számára.
Nem sokkal a
halála előtt megkérdeztem a nagybeteg anyósom –fáradt Mama?
- Fáradt
vagyok, igen, ideje végleg megpihenni.
Ekkor
rájöttem, hogy csak addig félünk a haláltól, amíg el nem jön annak az ideje.
Többségünk az életét észrevétlenül éli, és nem hiszi, hogy ajándék, él és kész.
Mindannyian a hétköznapok rabjai vagyunk, nincs katarzis, csak a napi feladatok
kifogyhatatlan sora.
„Mindenki a
hétköznapok rabja, mindaddig, míg ki nem zökkentik a megszokott világból.” –
mondja a számkivetett a filmben, de legtöbbünknek úgy telik el az élete, hogy
nem történik semmi benne, csak ami mindenkivel. Születik, felnő, dolgozik,
megházasodik, felneveli jól rosszul a gyerekeit, kellően árt, az egészségének,
végül megöregszik és meghal. Erről a szorgos méhek jutnak eszembe, akik
gondolkodás nélkül teszik a dolgukat az utolsó leheletükig, semmi nem
tántoríthatja el ettől őket. Ha nincs nagy öröm, hát a kicsit becsüljük. Öregen örülünk, ha valaki figyel ránk, ha nem
kényszerülünk elfekvőbe, ha nem dugnak be egy öregotthonba, ha nem válunk
kiszolgáltatottá. Az élet valóban nem győzelem, csak feladat, feladatok
végtelen sora, mert ha megszülettünk tennünk kell a dolgunk, szinte
mindnyájunknak ugyanazt.
Nem is olyan firka ez Jega! Nagyon igazat mondasz!
VálaszTörlésSokunk gondolatai...vannak, akik meg tudják fogalmazni...nagyon szép a zene is. Ezentúl majd itt is olvasgatok.
VálaszTörlésNem lehet itt hagyni.
Köszönöm kedves Judit és kedves Névtelen, hogy erre jártatok és a véleményetek le is írtátok.
VálaszTörlésAhhoz viszonyítva, hogy milyen szép olvasmányok vannak itt, kevesen idoznek az oldalakon.
VálaszTörlésValóban nem sokan, talán napi 20-30 a látogatók száma. Néha megnézem a statisztikát. Vannak rendszeres látogatók olyan helyekről, ami meglep, pl. Az orosz föderációból, Svájcból , és Amerikából.
VálaszTörlés