KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2013. július 24., szerda

Az öregségről...



Az idő

A földre hajolva látom
kezemen, az idő nyomát,
szemem hunyorog,
távolban szalad az ifjúság.

A gondtalan időkben, gyermekként, domboldalakról bukfenceztünk le a zöld fövenyen, pitypangot fújtunk a szélbe, lábunk a fogócskától soha nem fáradt, rúgtuk a port a forró nyarakon, babáztunk az árnyas fák alatt, és a langyos nyári zápor után mezítláb dagasztottuk a sarat. Nem gondoltunk az öregséggel, az idő múlása nem létezett. Észre sem vettük, úgy elrohant felettünk az idő. Elsuhantak a vakációs nyarak, a messzeség homályába vesztek az iskolaévek. Életünk dolgai, szereplői és helyszínei folyton-folyton változtak, végül elhagytuk gyermekruháinkat.
Biz a szilaj ifjúság is gyors lábakon járt, életünk legszebb évei úgy eliramlottak, mintha soha nem is lettek volna. Ha álmaimba visszajár, érzem a májusi orgona illatát, régi csókok ízét, az ifjúság lázas mámorát.
A megfontolt tevékeny felnőtt világ is mögöttünk már, a gondok sűrűje megugrasztotta az időt. Sűrű ködként borultak ránk a hétköznapok, csak néha bujtunk ki alóla, megpihenni, és közben felnőttek a gyerekeink.
Megérkeztünk életünk deléhez. Ki tudja mi vár? Az út vége közel. A múlt, a távolba veszett idő élénken él emlékeinkben és egyre sűrűbben viszi tekintetünket a messzeségbe, mosolygunk, hisz tudjuk, hogy a hosszú úton nem hagytunk el semmit, cipeljük az emlékezés édes terhét magunkkal.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép! Megérintette a lelkem legtitkosabb rejtekét. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Csodaszépen, prózában, de mégis a líra eszközeivel bűvöltél el.

    VálaszTörlés
  3. Itt is nagyon tetszett szép, lírai írásod, Ibolya.

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűséges, és nagyon igaz!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm nektek a megtisztelő figyelmet.

    VálaszTörlés

Kedvenceim