A havas eső
szinte csipkedte az arcomat, dideregve ugrottam be a Fő utcai kis cukrászdába,
a kabátom lerázva besiettem a belső helyiségbe, és kutatón körülnézve
megnyugodtam. Cili még nincs itt. Beültem a hátsó sarokba, ez volt a szokott
helyünk. Mióta megismerkedtünk, minden délben itt találkozunk, röpke
háromnegyedórára, mert egy ebédidőnyi idő jut csak mindkettőnknek a légyottra.
Tervezgetünk, de nagyon nehéz találni egy közös dátumot, hát még egy közös
órát, amikor mind a ketten elszabadulhatunk otthonról, titokban, hazudozva
valamit. Most egy egész éjszakát szeretnénk összehozni, de nem sok remény van
rá. Kevesen ücsörögnek itt délben, ahogy
körülnézek, rajtam kívül csak egy férfi ül az ablaknál, de az ajtót figyeli
rendületlenül, biztosan vár valakire, lehet, hogy ő is titokban randizik. Na,
már itt is pincérlány, és hozza a szokásos forró kávémat tejszínnel. Ma a süti
helyett diós, vagy mákos kalácsot kérek, ha még maradt reggelről nekik.
Na, végre,
megjött! Milyen csinos, kipirosította a hideg havas eső az arcát. Kihúzhatom
magam, hogy ilyen csinos nő ül mellém, az ablaknál ülő férfi le sem veszi róla
a szemét. A fogasnál vetkőzik, nekem
háttal, de így is jó, szeretem nézni, a szűk farmer kiemeli teste arányosságát,
nőiességét. Lerázza nagy sálat, rádobja a kabátjára, aranyszőke haja ráomlik a
pulóverére. De jó lenne, ha sikerülne az éjszakát megbeszélnünk. Mi a fenét
nézi az a férfi? Talán ismeri?
Na, végre,
jön. Milyen édesen tipeg a tűsarkú csizmácskáiban. Felugrok, hogy megcsókoljam,
de Cilike leint, csalódottan ülök vissza a helyemre, és várom a magyarázatot,
de a pincérnő már az asztalunknál áll, és vár.
- A
szokásosat?
- Igen egy
kávét, de ma kérek egy lúdlábat vanília fagyalalttal.
- Sajnálom,
már nincs fagyi, hidegre fordult az idő.
- Tomi te
kértél?
- Csak a
kávét. Én kérnék diós, vagy mákos kalácsot és vizet.
- És a
hölgy, a kávén kívül?
- Hát akkor
csak a lúdlábat, vízzel.
A pincérnő
kisiet a pulthoz, összesúgnak a pultos kisasszonnyal.
- Láttad?
Itt a nő férje is, az ablaknál ül.
- Lebuktak.
A nő úgy tesz, mintha észre sem vette volna férjét. Hogy ebből mi lesz?
- Nem
csodálom, hogy megcsalja, az apja lehetne, olyan öreg. A másik pasi csinos és jóképű.
- Lehet,
hogy az is nős. Őt nem ismerjük csak innen.
- Szó se
róla, a nő ma nagyon csinos, fodrásznál volt, meg kozmetikusnál, és az a
narancssárga pulcsi is jól kiemeli a melleit.
- Na, add
már azt a kávét, egy diós kalácsot, egy lúdlábat két mentes vizet.
---------------
Intenem
kellett volna a pincérlánynak. Na, mindegy, majd kint fizetek. Elmegyek, nem
csinálok magamból bohócot, nem rendezek ingyen cirkuszt senkinek Biztosan
meglátott, legalábbis a kabátomat megismerhette, de úgy csinál, mintha itt se
lennék. Biztosan a szeretője, csak tettetik magukat, hogy munkatársak, és itt
csak együtt sütiznek ebédidőben. Milyen kacéran nevetgél, és egészen kivirult. Ezt
a kihívó pulcsit nem is láttam még rajta, és a frizurája is új. Öregíti a sok
smink. Otthon, nélküle csinosabb. Ezt meg is mondom neki. Kíváncsi leszek, hogy
mit mond a mai napról, de akkor kipakolok. Szedheti a holmiját, és mehet a
szeretőjéhez. Na, vajon az mennyi ideig bírná vele? Vége lenne az egzotikus
nyaralásoknak, a luxusnak, amit csak én nyújthatok neki. Szerelem! Az csak egy
mulandó érzés, a jó egzisztencia, anyagi biztonság, luxus, ezek az értékek.
Szerelmes a templom egere is lehet! Most látom a csizmája is új. Hát erről
beszélek!
- Fizetek
kisasszony!
---------------
- Na, végre!
Elment!
- Ki ment
el?
- Hát a
férjem!
- Egek! Ezért
hárítottad el az ölelést. Már értem.
- Igen, de
ne hidd, hogy ezzel minden el van rendezve. Otthon jön a vallatás, a
gyanúsítgatás, a lelki fröccs. Mert én egy hálátlan, önző dög vagyok, aki még
egy gyereket sem volt képes szülni. Majd jön a fenyegetés, hogy úgy megyek el
ebből a házból, ahogy ide jöttem, egy szál ruhában, egy ócska bőrönddel. Meg
van még a bőrönd, nem dobtam ki, ordítja az arcomba majd. Én meg hajtogatom,
hogy a féltékenység elvette az eszét, mert minden férfiban a riválist látja,
pedig tegnap csak a munkatársammal kiugrottunk az ebédidőben egy kicsit
sütizni. Meg fogok sértődni. Azt nem bírja, ha napokig nem szólok hozzá, attól
megőrül. Elkezd majd könyörögni, és én megbocsátok neki, és újra szent lesz a
béke.
- És az
éjszakai randinkat, az egész éjszakait, mikor beszéljük meg?
- Hát az
most nem aktuális drágám, ez után az eset után. Sajnos várnunk kell, hogy
megnyugodjon, és ne leskelődjön folyton utánam.
- hú,
mennünk kell, lejárt az ebédidőnk!
- Tényleg!
Nekem nagyon ellenszenves a nő.
VálaszTörlésAz összes szereplőre haragszom.
:)) A világ ilyen is, az erkölcs nem annyira van manapság divatban. Egyébként örülök, mert azt jelenti a kritikád, hogy jól ábrázoltam őket. Köszi a figyelmed.
VálaszTörlés