Távoli kép
anyám keze, a kéz, mely egykor betakart. Az a fáradt kéz, már régóta csak
emlékeimben él. Magam előtt látom őt, amint fáradtan egy székre rogyott, és az
ölébe ejtette az összekulcsolt kezét. A kéz, mely egykoron a hajamat fonta,
tányéromba ételt rakott, bánatomban simogatott, már csak egy kép. Amikor elment
közülünk, akkor váltunk igazán árvákká, azóta nincs nap, hogy valamiről ne
jutna eszembe.
Az anyák
léte hosszú, szeretetük tovább élteti őket lányaikban, fiaikban, unokáikban.
Lobogjon a gyertya lángja értük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése