Még alig pirkadt, amikor felébredtek, Keyvan a tüzet rakta meg, vizet
forralt a teának, Dara lepényt dagasztott, a fiúk a kecskéket látták el. Korán
indultak legeltetni, ám előtte még alaposan megreggeliztek. Dara és Esőcsepp a
barlangban maradtak, a sajtkészítésnek láttak neki. Keyvan kaszálni ment, az idő
sürgette, mert még zöld a fű, nemsokára felégeti a nap, nem tud mit kezdeni
vele. Gaspar örömmel ment segíteni az öccsének, a régi szép idők jutottak az
eszébe.
Keyvan nézte a bátyát, ahogy előtte kaszál, kissé meggörnyedt háttal,
sovány teste inas, erős, és fekete a naptól, de haja őszül, vonásai kezdenek
hasonlítani idős apjuk arcára. Mindketten magasak és szikár alkatúak voltak, de
ez a hegyi embereknél természetes, az itteni élet minden energiájukat kiszívja
belőlük.
Sokat beszélgettek munka közben és a hazaúton. Keyvan elmondta a fiúk
terveit, de nincs elég pénzük, aranyuk, de drágakövük se hozzá. Gaspar csak
hallgatta, sokáig nem válaszolt.
- Megértem a fiúkat, hisz magam is így tettem, itt kilátástalan a
jövőjük, pontosabban nincs is. Menniük kell, és el is fognak indulni, úgy ahogy
én tettem, gyalog nekivágnak az ismeretlennek. Esőcsepp helyzete sokkal
nehezebb, mint lány, nem indulhat neki a hosszú veszélyes útnak, nem érne oda,
és ha sikerülne is, a táborokban kegyetlen világ uralkodik, ott érné baj.
Esténként a vacsoránál mindent elmesélek, úgy, ahogy történt, úgy ahogy van,
tudniuk kell, mire számíthatnak. Ha ennek a tudásnak a birtokában indulnak
útnak, egy kicsivel több lesz az esélyük, hogy bejutnak a földi paradicsomba,
bár az nem mindenkinek az – felelte csendesen.
Estefelé hazatértek a fiúk is a legeltetésből. Mindenki sietett elvégezni
az esti feladatokat. Gaspar a fiúknak segített, Keyvan Darának az esti vacsora
elkészítésében. Tábortüzet raktak, körbeülve vacsoráztak, még énekelgettek is.
Majd Keyván csendre intette a fiatalokat. és Gaspar belekezdett a történetébe,
mely a fiúknak szólt, akik meg sem pisszentek ezután, itták a szavait.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése