Pennát a kézbe irodalmi blog kérdése:
Arra lennék kíváncsi, hogy a fantasy
történetekkel ellentétben miért ad többet, miért értékesebb egy valóságos
történet, melynek minden mozzanata, mind a cselekmény és mind a szereplők is
létezhető elemek lennének? Persze, lehet érvelni a fantasy történetek mellett
is, de most kimondottan a valóságos sztorikra lennék kíváncsi, melyek nem
bővelkednek misztikus lényekben, hihetetlen, földöntúli eseményekben.
Válaszom:
Ezen
kérdésen még nem gondolkodtam el eddig, most napokon át járt a fejemben a
válasz. Fantasy történetet, egy két mesén kívül nem is írtam soha. Nem mintha
nem szeretném ezt a műfajt, mert elkápráztatnak a fantázia színes világában
játszódó események, de valahogy nem fordult meg bennem még a gondolata sem. Talán mert híján vagyok az efféle
fantáziagazdagságnak. Az is nyilvánvaló, hogy a fantasy történetek írása bizony
nem könnyű feladat, mondhatnám időigényes, mert ha az ember hiteles is akar
maradni, nagyon bele kell ásnia magát abba a korba, és abba a világba, ahol az
általa elképzelt alakok élnek, és az általa megálmodott események folynak.
Az írást
annak idején, pusztán csak azért kezdtem el, egy gyermekkori visszaemlékezés
sorozattal, hogy az unokáim, déd és ükunokáim majdan megismerhessék felmenőik
életét. A háború utáni ötvenes évek szürke, poros, szegényes világát, azt a gyermekkort,
amit mi nagyon boldognak éltünk meg, nem úgy, ahogyan most gondolok vissza rá.
Visszaemlékezést könnyű írni, hiszen nem kell mást tennie az írónak, csak
hitelesen leírni az emlékezetében élő világot. Minden adott, a szereplők, a kor
és a sztori is. Az egyik emlék hozza a másikat, szinte végtelen sora volt, és
van is még a történeteimnek. Sokan olvasták a novelláskötetemet, a magam
korabeliek is, megérintette őket, mert rengeteg hasonlóságot találtak a saját
gyermekkori életükkel.
Van a
reáltörténeteknek egy másik, általam kedvelt változata, amelyekben a történet
többnyire fikció, a szereplők kitaláltak, ám az esemény mindig a mai valóságban
játszódik, és a mondanivaló maga inspirálta a megírásukat. Azért a fikció sem
egészen igaz, mert minden történetnek van valami valóságalapja, olykor
mindössze egy kórházi látogatás a pszichiátria zárt osztályán, vagy egy
újsághír.
Ezekben a
történetekben már mindent nekem kellett megteremteni, a helyet, a szereplőket,
és megálmodni a sztorit, melynek a segítségével kifejthetem a történet
mondanivalóját. Szükségem volt hozzá élettapasztalatra, mert a hitelességet így
tudtam megőrizni. Igaz az ember már én koromban, annyi mindent látott, és élt
át, hogy minden szó mögött már ott van egy esemény is.
Nyitott
szemmel és nyitott füllel éltem, mert ilyen volt a természetem, elraktározva
mindent, melyek most, a kellő alkalommal a felszínre törnek. Sok mindent láttam
és éltem át az életem során. Gyerekként is dolgoztam nyaranta, felnőttként
voltam pincér, programozó, banktisztviselő,
dolgoztam a nyugati határon egy forgalmas pénzváltó, étterem, büfé aulájában,
mint autópálya matricaárus, manapság alkalmanként bébiszitter, sok ember
keresztezte életem útját. Mindezek vitték a realitás felé a pennám irányát.
Ezekben az írásokban otthon érzem magam. Az olvasóim zöme az érettebb
korosztály, ez talán a műfajnak köszönhető.
Vannak
írásaim, amelyek története a jövőben játszódik, de az események, az emberek
mégsem futurisztikusak, a realitás talaján maradva próbáltam megjósolni azt a
jövőt, ami majdan a mai életünk következményeivel lesz terhelt, amit
mindannyian sejtünk. Ezeket sem nevezném egészen fantasy történeteknek, bár
teljes egészében a fantázia szüleményei.
Összegezve a
választ, úgy érzem, hogy csak a reáltörténetekkel tudom kifejezni, leírni
mindazt, ami a mai ember mindennapi problémája, kérdése. Az életünk bonyolult
kérdéseit talán felvetem ezekkel a realista történeteimmel, de szomorúan
konstatálhatom, hogy a válaszokat, a megoldásokat mindezekre, nem találom meg
soha.
Én, szeretem a fantasy regényeket, de amiket én is írok,valós történetek, csak a szereplők neve más, de van olyan is, akinek maradt a neve. A fantasynak is kell, hogy legyen némi valóság alapja, mert különben élvezhetetlen lenne!! Milyen jó lett volna, ha az én nagymamám, vagy dédnagymamám írt volna, mert megismerhettem volna őket. Így, csak emlékeket őrzök róluk, amit gyerek szemmel, fejjel látni tudtam belőlük!! Sajnálom.
VálaszTörlésSzívesen olvasok fantasyt, de jobban szeretem a sci fit.
VálaszTörlésIgen, nagyon jó ha az ember megismerheti az ősei életét. Emiatt kezdtem el írni, hogy az unokáim, dédunokáim megismerhessék az elődeik életét. A jövőhéten már meglátja ezt a világot az első dédunokám: Amira.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés