- Jó reggelt
Katus!
- Magának is
Doktorúr! Ma nem próbál szerencsét?
- Ma nem.
Sietek.
Sokan
jönnek-mennek ilyenkor reggelente, mindenki siet, még az ismerősök sem állnak
le a tolókocsimnál egy kis beszélgetésre, pedig jólesne. Na de hosszú ez a nap
még. Sorsjegyet sem vett senki, pedig reggel hét óta itt ülök. Anyának van
igaza, ráérnék kijönni kilencre, de korán ébredek, és olyan jó itt ülni a
nyüzsgésben. Itt trónolok ebben a szuper, elektromos tolószék börtönömben, az
eladatlan sorsjegyeimmel és nézem az embereket. Közben elgondolkodom, hol ezen,
hol azon. Ma reggel azon, ami nekem biztosan nincs, a szabadságon. Én bizony
rab vagyok, a betegségem rabja, és kiszolgáltatott. Nem szeretem sajnáltatni
magam, de látom az emberek arcán a sajnálatot, és ez bosszant, mert jobb lenne
sajnálni, mint sajnáltnak lenni.
– Jó
reggelt!
– Önnek is.
A horoszkópost ajánlom, most bontottam ki. Mi a jegye?
- Oroszlán.
– Az jó
jegy! Legyen szerencséje. Ötszáz forint lesz.
Végre
eladtam az elsőt, szeretek túl lenni az elsőn, az megnyugtat. Ma mindenről a
szabadság jut az eszembe, még az ajtóról is. Ma éjjel repültem álmomban, nagyon
jó volt, jobb, mint a futás, de az sem rossz. Az álmaim, igen, ott szabadnak érzem
magamat. Fogalmam sincs, milyen lehet a járás, nem tettem én még az életemben
egy lépést sem, de az álmaimban tudok járni. A repüléssel is így vagyok, igaz
azt megtehetném, mint sárkányrepülő, vagy egy léghajóval, nem kell hozzájuk láb
sem.
Kisfiú
szalad az anyja után, neki az a szabadság, hogy futhat a mamája után, később
más adja meg számára a szabadságot, mindig más. Nem úgy nekem, nekem a
szabadság ténye nem változik, mert én sem változom., egy öregedő lány vagyok,
aki béna.
–Jó napot
Magdika!
– Neked is
Katus! Jól vagy?
- Köszönöm
igen, csak az üzlet nem megy.
– Na, jó adj
egyet, hátha a mai napom szerencsés lesz.
Nem tudom,
hogy mit sopánkodok. Itt van a Magdus, róla sem hiszem, hogy szabad, azért,
mert ép a lába, és még futni is képes. Hajnalban kel, hétkor indítja a
gyerekeit az iskolába, beesik félnyolcra dolgozni, négy órakor rohan,
bevásárol, hazaér, veszekedik a gyerekekkel, tanul velük, vacsorát főz ,
takarít, vasal, este belezuhan az ágyba, és reggel kezdődik minden előröl. A
hétvégén elvégzi a hét közben elmaradt munkákat, vasárnap délután ejtőzik egy
kicsit, és hétfőn indul a verkli újra, olyan, mint egy taposómalom. Nincs
semmiféle szabadsága.
Talán egy
színésznek, aki mindig más bőrébe bújik, talán neki van szabadsága. Nem teljes
az övé sem, azért, mert tehetséges, nem biztos, hogy szabad is. Akkor is
játszania kell, ha nincs színpadon, ügyelni a külsejére, mert meg kell felelnie
az emberek róla alkotott elképzeléseinek. a rendező igényeinek, mert tőle függ
az anyagi jóléte, és a művészi karrierje.
Lehet, hogy
a tudós emberek rendelkeznek a legnagyobb szabadsággal, mert ők azzal
foglalkoznak, amit szívesen csinálnak. Biztosan ők sem mondhatják el, hogy övék
a szabadság, mert a tevékenységük függ a pénztől, ezért meg kell alkudniuk sok
mindennel, és sok mindenkivel. Az ajtó nyílt, csukódott emberek jöttek mentek,
anyukák gyerekekkel. Katus elgondolkozva nézte őket.
Talán a
gyerekeknek és a szellemi fogyatékosoknak adta a teremtő a legnagyobb szabadságot.
Pontosabban, nekik még megvan. Ők nem foglalkoznak azzal, hogy mit gondolnak
róluk az emberek, érzelmeiket szabadon kimutatják, még mindent befogadnak,
nincsenek előítéleteik, tanult korlátaik. Szeretetben fürödnek, szeretetet
osztanak. Fantáziájuk szabadon szárnyal, nem rombolja le még az objektív
valóság. Ám ez a szabadság érzés mulandó a gyerekeknél, illékony, a korral
együtt elröppen – konstatálta szomorúan Katus.
Talán a
társadalom kirekesztettjei, talán nekik van szabadságuk, nem függnek senkitől,
nem kell megfelelniük semmiféle elvárásnak. Akkor fekszik, és ott, ahol akar,
vagy ahol engedik, de nekik sem teljes a szabadság érzése, a testük rabjai, az
időjárás a parancsolójuk. A hideg, az éhség, nagyúr, fel kell áldozni a
szabadságvágyat az oltárán.
Még
keresgélnem kell, hátha találok egy olyan embert, aki igazán szabad, nem kell
megfelelni senkinek és semminek, nem törődik azzal, hogy mit gondolnak róla.
Gondolatai szabadon szárnyalnak, mint a gyermekeknek. Életet igenlő, de az
elutasításai sem függnek semmitől. Szeretetben él, szeretetet oszt, de nem
érdemtelenül. Félelem nélkül mond nemet, és hátsó gondolat nélkül igent. Nem
épít korlátokat, és könnyedén átlépi azokat. Egészséges, nincs a saját teste
börtönében, és tud szaladni is.
Tudom ilyen ember nincs, mert azt csak
hisszük, hogy van szabadságunk – gondolta Katus, a béna lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése