A messzeség vágya kísért kora gyermekkorom óta. Kezdetben
csak a nyíló ajtót figyeltem, nem tűrtem a bezártságot. Nagyapám alföldi
tanyáján, mindennap kibontottam a léckerítést és kíváncsi szemmel bámulva a
világot, bukdácsoltam a tanyák közötti homokos utakon. Valaki mindig megtalált,
jól megszidott, de később csak legyintettek, csavargó természete van ennek a
lánynak, mint némely kutyának, mondták.
Gyermekkorom sok furcsa ajándékot adott, például tudtam repülni álmomban.
Ha veszély fenyegetett a földön, vagy kíváncsi lettem a madár látta tájra, hát
repültem. Csodálatos volt, de rég elvesztettem e képességem, nem emlékszem
mikor, egyszer nem tudtam elmenekülni, csak ennyi maradt meg belőle. Ma már
tudom, hogy a csavargásaim, a repülés, nem volt más csak a megismerés vágya,
mely űzött az ismeretlen felé. A könyvek és a mozi vittek el a vágyott idegen
álomba, a kíváncsiság hajtott a könyvtárba és tett megszállott mozi látogatóvá.
A csöpp kis dohos szagú falusi mozi, a nyikorgó székeivel, mindig maga volt az
utazás. Végül elfogytak az iskolai könyvtár útleírásai, a világ minden részéről
olvastam már, és ezzel vége lett a gyermekkori, nyugtalan, világ megismerési
vágynak, de a messzeség nimbusza örök kísértő maradt.
Álmaimban útra keltem felnőttként is, ismeretlen állomásokon
jártam, idegen utcákon rúgtam a port. A mindennapok egyhangúsága az elvágyódás
keserű kínját adta büntetésül. Néha, ha belefáradtam az élet taposó malmának
örökös forgásába, egy lakatlan sziget nyugalmát kívántam, ahol az örök nyár
boldogít, béke van, a civilizáció teljes hiánya, nincs telefon, nincs gond,
csak a tenger soha nem szűnő mormolása, lüktető hullámzása, mely az időtlen
létezés érzését nyújtja. Álmodoztam sokszor egy nagy utazásról, az igazi
szabadságról, melyben, ha kedvem támad valahol a letelepedésre, bárhol
megállhatok, és kipakolhatom a motyómat az út szélére
A sors kegyelméből, és egy hirtelen indíttatásból,
befizettem egy Jordán utat. Már az érkezés is mellbevágott, főleg az éjszakai
forróság a kihalt repülőtéren, a távolban egy ütött kopott busz várt ránk. Másnap a bazár előhozta az Ezeregyéjszaka
meséinek emlékét, a forró, cukortól sűrű menta tea, a beduin nők fehér kendője,
amit az arab bazáros boszorkányos gyorsasággal a fejemre tekert.
Ám a csoda csak az után jött, amikor a Nebo hegyre felértem,
előttem egy kétezer éves keresztény templom magasodott, s letekintve, alant a
holt-tenger, és az ígéret földje. Ugyanazt látom, mint hajdan Mózes, a
felismeréstől megremegett a gyomrom. Ismeretlen, megmagyarázhatatlan érzés kerített
hatalmába. Megindító volt érezni, hogy Arábiai Lawrence is ezt a varázslatos,
sivatagi naplementét látta hajdan, amit ma itt én.
Ma, öregen, még mindig az ablak előtt állok, nézem a
hullámzó tavacskát, figyelem a madarak tavaszi táncát, az ablak sarkában lakó
pókot, de sokszor azt látom, amit látni akarok, hullámzó tengert, égbe magasodó
hegyeket, hallom a vonat zakatolását. Kezem a hideg üveget tapintja, egy ráncos
arc visszanéz rám, és én visszazuhanok a valóságba.
Nagyon szép.Sajnos elrohant az idő mellettünk és elvitte az álmokat is.
VálaszTörlésKedves Jega!
VálaszTörlésBlogod így kezdődik:"hogy erre jász, az nem véletlen."
Én is azt gondolom, hogy a történéseik nem véletlenek, mindig valamiért vannak.
Ezt a bejegyzésedet pont akkor olvastam, amikor döntés előtt álltam, - megnyílt előttem egy messzeségbe vivő ajtó, és nem tudtam dönteni: belépjek-e, vagy zárjam vissza az ajtót.-
Azt hiszem mindannyiunk lelkében él az elvágyódás, az álmodozás, néha egy lakatlan sziget után, ahol mindig süt a Nap, néha valaki, valami után. És ez jó, mert a szürke, néha nehéz napokon ezek azok a színes kavicsok, amik fényt, melegséget adnak.
" Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fájó lelkedre gyöngyös takarót. "
(Babits Mihály:Húnyt szemmel..
Szeretettel Hedi
/ Szép írásodat engedélyed nélkül,nem akartam a blogomba átmásolni, örömmel hivatkoznék rá/
Köszönöm Hédi a meleg szavakat. Átmásolhatod az írásomat, ha hivatkozol rám, ez így fer dolog. Az írásaimat talán azért érzik sokan a magukénak, mert nem írok különleges érzelmekről, csak olyanokról, amelyeket mindannyian ismerünk. Szeretettel Ibolya
VálaszTörlés