KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2012. november 25., vasárnap

Komor gondolat...




Életünk végén, amikor az egykor oly szeretett, és otthonnak érzett világ idegenné válik, amikor mindent magunk mögött hagyunk, egy új világba készülünk, rájövünk, hogy semmi értelme nem volt a küzdelmes munkának, mellyel javainkat gyarapítottuk és fényeztük éltünk.  Mindent elveszítünk, csak a kín marad, melyre ír lesz a halál.  Szeretteink türelmetlenek, várják már az elmúlásunk, hiszen tudják, hogy mindenkinek eljön egyszer a könyörtelen, és fáj nekik nézni a haláltusánk, a nyomorúságunk, mert emlékezteti őket a majdani sorsukra. Nézed őket, a síró arcokat, nem tudod meg soha, hogy a könnyek igazak, vagy csak a helyzet csalta elő őket.  Távolodik az életed, a családod, mindent elhagysz, csak az marad a tied, amit másoknak önzetlenül adtál, és annyi marad emlékül belőled az utódoknak, amennyi nyomot hagytál magad mögött a világban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim