Régi történetek a gyermekkoromból
A nagymosás
A napja, kedd, és a ruha mennyisége most nagyon sok, miután mi is oda
raktuk a szennyeseinket. Igazából a nehézség nem a mennyiségből adódott, hanem
a ruhák koszosságából. Nagyapánk, csak fehér inget hordott, egy bő fekete
gatyát és kalapot, nem is láttam csak lefekvéskor és evéskor kalap nélkül. A
mama ruhája bő rövid ujjú derekán húzott sötét mintás nyári ruha volt, amire
főzéskor, meg fejéskor kötényt tett. Reggelente mellény is volt rajta. Mindig
totyogva ment, mert fájt a lába. Püffedt lábait esténként pálinkával kenegette,
de ilyen fájós lábúnak ismertem egész életén át, pedig nagyon sokáig élt, de a
lába örökké fájt
No, szóval a heti nagymosás nyáron, az udvaron a kút mellett egy eperfák
árnyékában zajlott le.
Az előző nap estefelé lementünk a kis tó partjához és a virágzó sziksót
(mosószóda) finoman összesöpörtük egy edénybe és ezzel beáztattuk a fehéret,
például a lepedőt és Nagyapám fehér ingeit, ezek voltak a legkoszosabbak,
nagyanyám fehér alsóneműit, ja és a mienket is. Reggel azután a kiskonyhában
alágyújtottunk egy üst víznek és a kisebbek, szorgalmas tüzeléssel gyorsan
felforralták.
Két teknő volt a kútnál, az egyikben mostunk a másikban öblítettünk. A
munkához házi mosószappant és egy súrolókefét használtunk. Nagyon nehéz munka
volt, de a Mama elszórakoztatott, hogy ne fáradjak annyira el. Elmesélte az
életét, hogy nagyon iszákos volt az első férje, és megkapta a tuberkulózist,
amelybe belehalt. Szült kilenc gyereket, akikből csak az utolsó kislány Icuka
maradt élve. A többi gyerek kisfiú volt, mind megkapta a fertőző tüdőbajt és
egy két hónaposan meghaltak. Nagyon megsajnáltam a Mamát, még jobban igyekeztem
a segítségére lenni. De voltak vidámabb témáink is, a környékbeli tanyalakókról
pletykáltunk, az idő gyorsan elszállt. Nagyon szerettem hallgatni, mert ízesen
szép tájszólással beszélt, másképpen, mint mi. Például ez a mondata ma is, a hangjával együtt, a
fülembe cseng: "Úgy látom, hogy mán éhöztök, no akkor rögvest öszünk" . Ez a mondata
naponta többször elhangzott és mi nagyon szerettünk enni. Az öcsénk ugyan
fenemód válogatott az ételek között, vele a Mama kivételezett is, de azért ott
ő is evett rendesen.
Jól elkalandoztam a mosástól. No, szóval, az öcsém előszeretettel húzta
a vizet, ami nem volt nehéz a gémeskúttal, csak a kiöntésnél kellett neki segíteni,
mert kicsi volt és könnyen beleeshetett volna a kútba, amelynek a vize nem volt
jóízű. Nekem egy hétbe tellett a megszokása, nehezen oltotta a szomjam. Lágy
volt és elég langyos. Hozzászoktunk a kemény hideg vízhez, amelyet vagy 12
méterről húztunk fel odahaza.
Volt néha olyan meleg, hogy rezgett a levegő, és mire az utolsót
kiterítettük, az első terítés már száraz volt.11-re mindig végeztünk, A Mamának
főzni kellett.
A vasalás sem volt semmi a parazsas vasalóval, de ezt itt sohasem
csináltam, csak otthon, mert félt nagyanyám, hogy felgyújtom a házat, vagy
elégetem a ruhát.
Délutánonként kimentünk kukoricát sarabolni, vagy szénát forgatni a
mezőre, olyan forró volt a homok, hogy csak úgy tudtunk benne menni, hogy a
lábunkat beletúrtuk a homokba, ahol kellemesen hűtött. Olyanok voltunk, mint a
szerecsen gyerekek, főleg az öcsénk, mert neki volt a legbarnább bőre, mi
bizony először felégtünk, aztán lehámlottunk, majd megbarnultunk, főleg én,
mert apám fehér bőrét örököltem. Nagyanyánk a leégett bőrömet bekente tejföllel
és kész. Reggelre enyhült a pirossága.
A tejfölről jut eszembe, mert ugye a tejjel sok munka volt, szóval a
munkánk közé tartozott, hogy reggelenként a sorba rakott tejes csuprokat le
kellett fölözni. Ami azt jelentette, hogy egy kanállal leszedtük egy csuporba a
tejszínt, ebből készült a vaj. A csuprokba megalvadt tejet, a Mama kihevítette
a tűzhelyen egy nagy edénybe és egy vászonzacskóban öntve lecsöpögtette, és
kész volt a túró. A tejszínt a köpülőbe öntötte és mi, de főleg én addig kotyoltam
a vajköpülővel, míg össze nem állt egybe a vaj. Ezt a Mama a hangról
állapította meg, és mi nem győztük kérdezni, hogy mikor lesz már jó. Ekkor
szétszedte a köpülőt és vajból kigyúrta a maradék vizet, ha a piacra ment, egy
kis sárgarépa lével színezte is, azaz átgyúrta vele, hogy piacosabb legyen.
Minden ment le kútba egy vödörbe rakva, mert ez volt a hűtőszekrény. Mi ezeket
a munkákat is játéknak tekintettük, a napi munkától azonban mi is elfáradtunk,
az biztos, hogy este, ha fenekem a lepedőt érte a fejem már aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése