Mindenki számára ismerős az érzés, mely némelykor a
hatalmába keríti az embert, amikor a mindennapok taposómalmának monotóniájában
megfáradva, a gondok ostorcsapása elől szeretne a világ végére, egy lakatlan
szigetre menekülni. Néha a csendes esti magányban gondolatai szárnyra kapnak,
lelkében szabadnak érzi magát és elkalandozik egy másik világba, megunva a
megkopott hétköznapokat. Mindenkinek megvan a maga titkos kertje, vágya, ami
vissza visszatér ilyenkor. Egy szépséges napfényes rózsakert, egy messzi ország
nyüzsgő forgataga, egy távoli lakatlan sziget az óceán közepén, vagy ködben
úszó vadregényes hegyek, mély erdő magánya, mindezt embere és lelkiállapota
válogatja. Én vágyaim netovábbja valamelyik Csendes-óceániai sziget, de ha
csendességre vágyom egy szépséges erdei tisztás is megfelel. Szívesen
elnézegetek ilyenkor, jobb híján, kies tájképeket, jól elringatja az ember
lelkét. Az íráshoz, hogy egy másik érába kerülve, azonosulni tudjak az általam
teremtett világgal, és papírra vethessem a történeteimet, ilyen menekülésre van
szükségem.
Ami nekem jut az álmodozásokból, és hozzásegít az
alkotáshoz, mindössze ennyi, és ezért is hálát érzek, ha lehuppanok a kertvégi
székre, lábam kinyújtva hallgatom a természet muzsikáját. Fejem felett az öreg barackfa
feledve vénségét felöltötte ifjúsága menyasszonyi ruháját, és apró fehér
virágszirmokat hint a fejemre. Ügyes kis rigó fújja dalát a körtefa hegyén,
meglepődök, mert e harsány trilla mobilcsörgést utánoz, modern világ zaja
cifrázza már a rigók kottáját. Tüstént felel rá a dalverseny másik, lelkes
versenyzője, a szomszédék diófájáról. Verébéknél elszabadult a pokol, és
röptükben tört ki a tömegverekedés, ádáz csivitelés kíséretében, a friss fűben
találják magukat. Balkáni gerlepár évődik a kerítésnél, légyottjuk titkos,
elbújnak a kerítés tövében. Moccan a vakondtúrás, nézem, ahogy nő a halom, ő
csendes, lent dolgozik, de rendületlenül. Felharsan néha egy-egy kutyaugatás,
majd elhal, nyugalom honol újra, a nap lemenőben, bíbor fénnyel festi be a
tájat. Ráncaim kisimulnak, átlényegültem, a gondolatok, a történetek könnyedén
gördülnek, írásra kész helyzetbe kerültem.
Ha a gondok nagyon űznek, visszatérő álmomban,
hajótöröttként egy lakatlan szigetre vet ki a tenger, ahol Robinsonként élem az
életem. Keserves munkával tartom életben magam, ekkor születnek álmomban a
történetek.
Ha, most lehet egy nagy ölelést küldeni, és elfogadod, akkor küldök egyet!!! :))))))))))))))
VálaszTörlésElfogadom Lily, én is küldök egy ölelést. Nincs nap, hogy be ne kukkantsak hozzád. :)))))))
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésGratulálok a díjhoz!:) És még sok ilyen gyönyörű írást kívánok! :)
VálaszTörlés