Tűnődéseim , Jega blogja

Álmaimban nem ismersz már rám, idegen a tekinteted. Régen elmaradtál mögöttem, ha sors kegyelméből  még velem szaladhatnál, egykor sima bőröd, az idő kegyetlen ecsetje, oly ráncosra festette volna már, mint az enyémet.

Kardos M. Zsöte:
Távolság

Ahogy érintettél,
távoli volt a kezed,
ahogy néztél,
senki nem láthatott
kevesebbet nálad.
Én mindent elkövettem
csörgősipkával a fejemen,
de a Nap legurult az égről,
csillagok bámultak hidegen,
és akkor már tudtam,
hogy minden hiába.

Barbara Florczyk képe