KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2012. március 5., hétfő

Gyerekszáj....



A kétéves pótunokámat „betegszabija” alatt, be kellett vinnem az anyukája dolgozójába a kórházba egy vizsgálatra. Nagy volt a lelkesedés, biciklire pattantunk, ez a kedvenc járműve, ezzel a legrosszabb helyre, például az orvoshoz is hajlandó volt eljönni. Többnyire a járdákon közlekedtünk, és ott sokszor kell leszállni, ő azon nyomban noszogat hátulról. – Felülsz? - kiállt rám. Felértünk a lifttel anyuhoz, anyja kérleli - nem is adsz puszit? A gyerek továbbra is lábamhoz simul, és konok képet vág. Anyja tovább kérleli, egyszer csak odafut, és azt mondja puszi nélkül - gyere haza !

Elbicikliztünk a nővéréért az oviba, és hazaérve hozzájuk rögtön etetni és itatni kellett őket, azaz a híresen rossz evő leányka gyomrát akartam megtömni, mert az oviba azon a napon, sajnos a többi napon se másképp, csak kenyeret és néhány kekszet evett.

A szülők elrendelték a gyümölcsevést számára, mert az almán kívül semmi nem akar lemenni a torkán, de ugye mást is kéne enni, hogy a krónikus szorulást enyhítsük. Sárgabarackot vittem, kimagoztam és eléjük raktam. a kicsi Ojóka neki is látott, de a lányka jött a kifogásokkal, hogy csak az anyu, meg ez, meg az, most nem vagyok éhes stb. Bekeményítettem, ez hatásos szokott lenni, és mérgesen, emelt hangon rendre utasítottam- Nincs itt rizsa , enni kell és kész !

Ojóka, a kétéves hős nokedli kezében egy gyerek ollóval, magát fölfújva, fejét leszegve fenyegetőn jött felém, a nővérét védve, és azt mondja: - Szétváglak, beteszlek a sütőbe, megsütlek és megeszünk-

Ez a horror még semmi, hozzáteszi –bele raklak a mosógépbe, és bepörgetlek-.

A könnyeim folytak, és arra gondoltam, hogy a Jancsi és Juliska nem is olyan ártatlan mesécske.

Későbbi történet, Ojóka már egy évvel nagyobb ő is óvodás már. Hazaérünk, a nagylány lehuppan a kis asztalukhoz, de már ugrik is fel és visít. Fülbemászó! Ojóka , a bátor „férfi” felkapja a papucsát és laposra veri szegény állatot, majd magát kihúzva, odaszól a nővérének, ha megint látsz egyet, csak szólj nyugodtan.

A férfi, már három évesen is férfi, mint ahogy a kislányban is ott a nő, már ami az öltözködést illeti náluk. Hazaértünk az oviból, jó idő lévén kint maradtunk az udvaron. Egyszer csak a szembe szomszédéktól kiskutya ugatása hallatszott. Ez lázba hozta őket, futás lessünk be a kerítésen. Igen ám csak a szomszédék kerítése előtt hatalmas tuják és alattuk jókora pókhálók, termetes pókokkal. A lányka megtorpant , de Ojóka, a férfi így szól: -várjál Fruzsi összecsapom őket és jöhetsz!

Ez a történet is egy kényszerű óvoda kerülésekor történt, amikor a várva várt nagypapa megérkezett, hogy felváltson engem a gyerekőrzésből. Még le sem ült, de a két gyerek rajta lógott, ezer kérdéssel revolverezték. Mondja nekik a papa, ha eljöttök hozzánk, nagy ajándék vár benneteket. A kislegény nagyot nézve így szól: olyan nagy, hogy nem bírtad elhozni?

Csak megjegyzem, hogy az ajándék egy régóta vágyott kismacska volt.

5 megjegyzés:

  1. A mesék is tudnak félelmetesek lenni.
    Ananász nem megy? Mert az is jó.

    VálaszTörlés
  2. Júújjjj! Bocsi Jega, nem tudok kimenni a blogodból. De törölni se. :(
    Levennéd az ismétléseket? Köszi. :)

    VálaszTörlés
  3. Már azt hittem, hogy ilyen népszerű bejegyzést írtam.

    VálaszTörlés
  4. Úgy látom, hogy nálad sem jó a megjegyzés időzónája, mert én még éjfél előtt voltam itt, oszt éjjel fél kettőre tett. Most 08.37. van.

    VálaszTörlés
  5. Jó, hogy a Grimm-meséket nem az eredeti szöveggel olvassuk a gyerekeknek, tuti nem tudnának aludni utána. Gyerekkoromban szerettem a népmeséket, de volt köztük néhány, ami után féltem, vagy legalábbis összeszorult a gyomrom. Téves, hogy csak a mai mesék, gyerekkönyvek, filmek árthatnak a gyereknek.

    VálaszTörlés

Kedvenceim