Reggel a fiatalság később ébredt, az
esti incidenst tárgyalták. Nem is gondolták, hogy Gaspar ilyen jól céloz,
mindkét golyó az övé volt, ami talált. Mindkét fiú kérlelte, hogy menjen velük
legeltetni és tanítsa őket lőni. Sok minden mást is kell még tanulnotok, a
fegyverhasználat lesz a legutolsó, amit megtanítok nektek. Mindenki ment a
dolgára, Keyvan és Gaspar köveket hordtak a tevékkel, a karámok megerősítésére.
Dara a napi egyéb ház körüli munkákat végezte. A kislány inkább csak
szórakoztató társ volt csupán, kicsi a munkára, de Dara imádta hallgatni a
csacsogását. Sokszor inkább feltartotta, mint segítette a munkában, de nem
tudott ellenállni a kérlelésének, mindig mesélni kellett a régi életükről, a
világról, ami más volt régen, de azt Dara is csak hallomásból ismerte. Sok
dolga miatt mindig gondja volt az idővel. Igen az idővel, az elmulasztott, a mindig kevés, a
könyörtelen, az egyre rohanóbb, a távolságot tartó, az-az átkozott idő, mely
mindennek elejét és véget adó, az örökké haladó. Az idő, a napot napra rakó,
rideg telet hozó, forró nyárba forgató, éveket számolgató. néha arra
gondolt, meg kellene toldani a napot néhány órával, hogy minden munkáját képes
legyen elvégezni. Hiányzott Estella ügyes keze. Néha úgy érezte, hogy kevéske
feladatot látott el, már is este van, ételt kell készíteni a hazatérőknek. A
ruha varrás ment számára a legnehezebben, azt Estella csinálta mindig, de nincs
már velük, nagyon hiányzott, nem csak a munkája. Esőcsepp, ha egyedül volt
esténként, hangosan elmesélte az egész napját neki, és jó éjszakát kívánt, úgy,
mint régen.
- Esőcsepp gyere! Lemegyünk a kiskertbe, gyomlálunk,
és hozunk fel hagymát.
Ez a kert is milyen lehet, mióta hazajöttünk nem is
láttam, lehet, hogy szétbarmolták a vadak már. Keyvan dupla kerítéssel óvta
tőlük, ez a kert volt a kincse. A belső kerítésen fekete szemű bab futott, és
néhány szőlő. Belül hagyma, petrezselyem. csípős paprika. A kert hátsó felén a
sziklafal előtt két hatalmas fügefa állt, és egy kiszáradt gránátalmafa. A
hegyről a csapadék, már ha volt, egy ciszternába csorgott bele, ezzel öntöztek,
de ritkán került erre sor, többnyire üresen állt a ciszterna. Szerencsére a
kert épen maradt, bár látszott rajta a vízhiány, de hagyma azért termett jól,
és füge is, igaz aprók, de mégis valami finomság. Dara szomorúan látta, hogy a
ciszterna kiszáradt, régen eshetett itt eső. Alig találtak annyi zöldbabot, ami
ennyi embernek elég lenne, pedig ebben Esőcsepp nagyon ügyes, éles szeme elöl
nem bújhattak el.
Mielőtt a vacsorának neki kezdenének, a két anyabirkát
a bárányaikkal, ki kell hajtani legelni, ide a barlang közelébe. Keyvan már
reggel legeltetett egy pár órát. Nem merik a kecskékkel kiengedni őket, nehogy
bajuk essen, most születtek a kicsik. Szeretnék felszaporítani a birka
állományt. Jól jönne a gyapjú a szövéshez, mármint a szőnyeg készítéshez. Tavaly
egy betegség elvitte az összes birkát. Esőcsepp erősködött, hogy ő majd vigyáz
rájuk, menjen csak az anyja a dolgára, Dara nem engedett.
– Kicsi vagy még, a birkák ravaszak ám!
- A birkák buták anya, nem ravaszak.
- Tudod mit, míg legelnek, írni tanulunk, olyan régen
tanultunk valamit.
- De jó, már azt hittem nem játszunk többet iskolást.
Az idő gyorsan repült, Dara felnézett az égre, és már
terelte is be az állatokat, sietni kellett a vacsora készítéssel, mindjárt itt
az este.
Alkonyatra a fiúk is hazaértek, ennek mindenki örült,
mert ha egy kicsit is késtek, Dara már a legrosszabbtól félt, hogy megölték
őket az állatokért, és hasonló dolgokat képzelt. Régen, ha velük tartott az
apjuk is, nem minden este tértek haza, sokszor egy hétig is terelték a kis
csordát, egyik völgyből a másikba, mikor merre volt jobb a legelő, persze ha
völgyek mélyén kiszáradtak a patakok, vissza kellett térniük.
Marad a szüleihez rohant, Rasid sietve terelte le az
állatokat inni. Keyvan kérdőn nézett rá. – Mi történt?
- Képzeld egy emberrel találkoztunk. Rasid figyelte az
állatokat én pedig a völgyet fürkésztem, a vadkutyák és farkasok miatt, amikor
megláttam a lassan botorkáló embert, szóltam az öcsémnek. Rasid is észrevette,
gyorsan el is tűnt egy közeli szikla mögé a husángjaival, készen állva a
váratlan támadásra, ha ellenségesen kezdene viselkedni. Sokat vártam, mire
hozzánk elért, alig volt jártányi ereje. Csak ennyit tudott mondani – „van
vizetek?” Adtam neki, sőt enni is. Megkérdeztem merre tart, Annyit mondott,
hogy az Arab-öbölbe. Pihent egy két órát, majd elindult, megmutattam merre jut
ki a völgyből, és milyen irányba menjen tovább, adtam neki az útra vizet és
lepényt. Rasid csak akkor jött elő, amikor már messze járt.
Gaspar is végighallgatta a beszámolót, és csak
dünnyögött a bajusza alatt. majd eltűnt. Kis idő múlva a két pisztollyal jött
vissza, és amikor a fiúk is visszaértek, feléjük fordulva így szólt. Ma este
mesélni akartam, de ma fontosabb dolgunk lesz. Megtanítalak benneteket ezzel a
pisztollyal bánni, persze csak a vacsora után, mert valami fenséges illatot érzek,
és már nagyon korog a gyomrom.. folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése