KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2018. december 3., hétfő

A nyomorúság rabjai


Reggel a fiatalság később ébredt, az esti incidenst tárgyalták. Nem is gondolták, hogy Gaspar ilyen jól céloz, mindkét golyó az övé volt, ami talált. Mindkét fiú kérlelte, hogy menjen velük legeltetni és tanítsa őket lőni. Sok minden mást is kell még tanulnotok, a fegyverhasználat lesz a legutolsó, amit megtanítok nektek. Mindenki ment a dolgára, Keyvan és Gaspar köveket hordtak a tevékkel, a karámok megerősítésére. Dara a napi egyéb ház körüli munkákat végezte. A kislány inkább csak szórakoztató társ volt csupán, kicsi a munkára, de Dara imádta hallgatni a csacsogását. Sokszor inkább feltartotta, mint segítette a munkában, de nem tudott ellenállni a kérlelésének, mindig mesélni kellett a régi életükről, a világról, ami más volt régen, de azt Dara is csak hallomásból ismerte. Sok dolga miatt mindig gondja volt az idővel. Igen az idővel, az elmulasztott, a mindig kevés, a könyörtelen, az egyre rohanóbb, a távolságot tartó, az-az átkozott idő, mely mindennek elejét és véget adó, az örökké haladó. Az idő, a napot napra rakó, rideg telet hozó, forró nyárba forgató, éveket számolgató. néha arra gondolt, meg kellene toldani a napot néhány órával, hogy minden munkáját képes legyen elvégezni. Hiányzott Estella ügyes keze. Néha úgy érezte, hogy kevéske feladatot látott el, már is este van, ételt kell készíteni a hazatérőknek. A ruha varrás ment számára a legnehezebben, azt Estella csinálta mindig, de nincs már velük, nagyon hiányzott, nem csak a munkája. Esőcsepp, ha egyedül volt esténként, hangosan elmesélte az egész napját neki, és jó éjszakát kívánt, úgy, mint régen.
- Esőcsepp gyere! Lemegyünk a kiskertbe, gyomlálunk, és hozunk fel hagymát.
Ez a kert is milyen lehet, mióta hazajöttünk nem is láttam, lehet, hogy szétbarmolták a vadak már. Keyvan dupla kerítéssel óvta tőlük, ez a kert volt a kincse. A belső kerítésen fekete szemű bab futott, és néhány szőlő. Belül hagyma, petrezselyem. csípős paprika. A kert hátsó felén a sziklafal előtt két hatalmas fügefa állt, és egy kiszáradt gránátalmafa. A hegyről a csapadék, már ha volt, egy ciszternába csorgott bele, ezzel öntöztek, de ritkán került erre sor, többnyire üresen állt a ciszterna. Szerencsére a kert épen maradt, bár látszott rajta a vízhiány, de hagyma azért termett jól, és füge is, igaz aprók, de mégis valami finomság. Dara szomorúan látta, hogy a ciszterna kiszáradt, régen eshetett itt eső. Alig találtak annyi zöldbabot, ami ennyi embernek elég lenne, pedig ebben Esőcsepp nagyon ügyes, éles szeme elöl nem bújhattak el.
Mielőtt a vacsorának neki kezdenének, a két anyabirkát a bárányaikkal, ki kell hajtani legelni, ide a barlang közelébe. Keyvan már reggel legeltetett egy pár órát. Nem merik a kecskékkel kiengedni őket, nehogy bajuk essen, most születtek a kicsik. Szeretnék felszaporítani a birka állományt. Jól jönne a gyapjú a szövéshez, mármint a szőnyeg készítéshez. Tavaly egy betegség elvitte az összes birkát. Esőcsepp erősködött, hogy ő majd vigyáz rájuk, menjen csak az anyja a dolgára, Dara nem engedett.
– Kicsi vagy még, a birkák ravaszak ám!
- A birkák buták anya, nem ravaszak.
- Tudod mit, míg legelnek, írni tanulunk, olyan régen tanultunk valamit.
- De jó, már azt hittem nem játszunk többet iskolást.
Az idő gyorsan repült, Dara felnézett az égre, és már terelte is be az állatokat, sietni kellett a vacsora készítéssel, mindjárt itt az este.
Alkonyatra a fiúk is hazaértek, ennek mindenki örült, mert ha egy kicsit is késtek, Dara már a legrosszabbtól félt, hogy megölték őket az állatokért, és hasonló dolgokat képzelt. Régen, ha velük tartott az apjuk is, nem minden este tértek haza, sokszor egy hétig is terelték a kis csordát, egyik völgyből a másikba, mikor merre volt jobb a legelő, persze ha völgyek mélyén kiszáradtak a patakok, vissza kellett térniük.
Marad a szüleihez rohant, Rasid sietve terelte le az állatokat inni. Keyvan kérdőn nézett rá. – Mi történt?
- Képzeld egy emberrel találkoztunk. Rasid figyelte az állatokat én pedig a völgyet fürkésztem, a vadkutyák és farkasok miatt, amikor megláttam a lassan botorkáló embert, szóltam az öcsémnek. Rasid is észrevette, gyorsan el is tűnt egy közeli szikla mögé a husángjaival, készen állva a váratlan támadásra, ha ellenségesen kezdene viselkedni. Sokat vártam, mire hozzánk elért, alig volt jártányi ereje. Csak ennyit tudott mondani – „van vizetek?” Adtam neki, sőt enni is. Megkérdeztem merre tart, Annyit mondott, hogy az Arab-öbölbe. Pihent egy két órát, majd elindult, megmutattam merre jut ki a völgyből, és milyen irányba menjen tovább, adtam neki az útra vizet és lepényt. Rasid csak akkor jött elő, amikor már messze járt.
Gaspar is végighallgatta a beszámolót, és csak dünnyögött a bajusza alatt. majd eltűnt. Kis idő múlva a két pisztollyal jött vissza, és amikor a fiúk is visszaértek, feléjük fordulva így szólt. Ma este mesélni akartam, de ma fontosabb dolgunk lesz. Megtanítalak benneteket ezzel a pisztollyal bánni, persze csak a vacsora után, mert valami fenséges illatot érzek, és már nagyon korog a gyomrom.
folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim

Blogarchívum