Másnap este egy térképet fektetett le a földre, mindannyian fölé
hajoltak. Ezen a térképen lesz az útirány is, ezért mindegyikteknek kell
egy-egy rajz, és még valami, amit nektek ajándékozok, mert nekem már soha többé
nem lesz rá szükségem, egy GPS, utazóknak, turistáknak való navigációs eszköz, amit
majd én beprogramozok. Az útra alaposan fel kell készülni, különben kudarcot
vallotok, ami az életetekbe is kerülhet. – még valamit, nem indulhattok el
rögtön, kell még néhány év, ami elegendő a felkészülésre. – mondta Gáspár a
fiúk megrökönyödésére.
Ha ez az idő eljön, kaptok tőlem
néhány csekélységet, de az úton nagy hasznotokra lesz majd, de azt csak az
induláskor kaphatjátok a kezetekbe. Mára azt hiszem, ennyi elegendő is, holnap
folytatjuk – mondta, majd egy nagyot sóhajtva a teljesen kihűlt teájáért
nyúlt.
Dara csak ült, egyetlen szó nem hagyta el a száját, néha elfordulva a
könnyeit törölte. Tudta, hogy a fiai ezek után már biztosan nekivágnak az
útnak, Azzal is tisztában volt, hogy soha többé nem fogja őket viszontlátni. Neki itt marad Esőcsepp, a legkisebb kincse,
őt nem engedi el, bármennyire is sajnálja. tudta, hogy itt nincs jövője, él
velük, és ha ők meghalnak, bizony egyedül marad, nincs Estella, nincsenek a
többé a fivérei sem. Az út hosszú egy ilyen gyereklánynak, több veszély
leselkedik rá, mint a fiúkra. Félelemmel gondolt arra, ha menni akar, nem
tarthatja vissza, el kell engednie. Emlékezett Estellára, a gyereklányra,
mennyire menni akart, de nem engedték, akkor már itt éltek kint a hegyekben.
Szülei csak mosolyogtak, amikor szóba hozta. Mindkét család fiai már rég útra
keltek, csak Keyvan nem, őt itt tartotta a szerelem. Milyen boldog lenne az
anyósom, ha élne, és meglátná az egészségesen hazatért Gaspart. Csak mondogatná
szegény lelke: „Tudtam én, hogy egyszer itt áll majd előttem!”
- Csak nem alszol Dara? Egész este
egy szavad sem volt. Menjünk, tegyük el magunkat holnapra. Korán kel a nap!-
mondta egy nagyot ásítva Keyvan.
Dara nehezen aludt el. Forgolódott
ágyában, hallgatta a férje egyenletes szuszogását, Esőcsepp olyan csendesen
aludt, hogy alig lehetett hallani a lélegzetét. Telihold van, talán az tart
ébren. Gondolta felkel, iszik egy kis vizet, talán utána elálmosodik, de ekkor
halk morgást hallatszott a bejárat felől. Abban a pillanatban a két hatalmas
pásztorkutyájuk ugatása harsant bele az éjszakába. Tudta, vagy farkasok, vagy
elvadult kutyák, ez utóbbi még veszélyesebb is. Megrázta Keyvant, aki azon
nyomban felébredt, és már fel is állt, a puskájáért nyúlt. Visszafüttyentette a
kutyáikat, a hold fényénél látta nincs egyedül, Gaspar is lassan lépdel előre,
nagyon óvatosan a hangok felé fordulva, mindkét kezében pisztollyal. Egyszerre
sütötték el a fegyvereiket a barlang bejáratában álló vadkutyákra. Kettőt el is
találtak a többi vonyítva menekült. Mindenki felébredt a fegyverropogásra.
Kihúzkodták a két dögöt, elég messzire ahhoz, hogy más ragadozó ne jöjjön a
barlanghoz a vérszagra.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése