A nyomorúság rabjai

Előszó

A nyomorúság rabjai kisregény folytatása az Évezredeken át újjászülető asszonyi sorsokat bemutató regénynek. Esőcsepp a távoli jövő gyermeke, az ő története 2506-ban kezdődik a születésével. A világ, melyben felsír, már nem az általunk ismert, számunkra még kedvező környezet. Az emberiség kettészakadt, az elzárt területeken élők magas életszínvonalon, gazdagságban élnek, az emberiség másik fele - az egyre csökkenő népesség - pusztuló, elsivatagosodott területeken nyomorog, vándorol. A növényzet eltűnésével, sok állatfaj ki fog halni, megritkulnak az ég madarai, a növényevők zöme ki fog pusztulni, velük együtt a ragadozók is. A forróság már régen megölte a méheket, a bogarakat.

A világ pusztulása, és kettészakadása, a nagy arab háború után gyorsult fel. Az arab vallási háború, a siíta és szunnita országok között, 2028-ban kezdődött és 2300-ra ért véget teljesen. Ekkor zárták be magukat fallal az Európai Unió, Oroszország, Észak Amerika, és teljesen bezárkózott Ausztrália is. A világ többi részén teljes volt a gazdasági és politikai összeomlás, a vízhiány, az elsivatagosodás, a tengerszint emelkedés, a világjárványok elpusztították a lakosság többségét. A városok elnéptelenedtek, országok semmisültek meg, teljes káoszba süllyedtek. Így a megmaradt népességet vándorlásra kényszerítette az éhség, a szomjúság, az élni akarás. A világ nyomorult részein többnyire csak temettek, szinte alig születtek. Indiát a temetetlen holtak országának nevezték akkor, mert a szörnyű kór mely úgy pusztított, mint hajdan a pestis, nem hagyott időt, sem embert, a temérdek hulla égetésére. Ha valaki erre a vidékre tévedt, elborzadt a töméntelen emberi csont látványától.

2017-ben Stephen Hawking egy beszédében azt jósolta, hogy az emberiségnek még nagyjából 1000 éve van hátra. 2500-ban már látszik a pusztulás, bár a gazdag elzárt országokban a nanotechnológiának köszönhetően, az emberi élethossz, és életminőség jelentősen javult. Robotok, és a mesterséges intelligencia könnyíti meg az emberi munkát, a környezet védelmet. A tanulás sem úgy működik már, mint a 2200-s évek előtt, szó szerint betáplálják az agyba a fontos tudást. Mégis azt érezni, hogy az földi élet számunkra már nem lehet örökkévaló. A Föld i körülmények természetes változása, már nem fog kedvezni az életnek. Az emberiség, ha tovább akar létezni, menekülnie kell innen, és keresnie egy olyan bolygót - sajnos csak a naprendszeren kívül - ahol még kedvező a környezet az élet számára, de ehhez le kell küzdenie a távolság adta nehézségeket.

Az ember természete nem változik, csak a körülményei. A 2500-s évek gazdag országaiban élő emberek felsőbbrendűeknek hiszik magukat. A határaiknál, a táborokban élőket, kegyesen támogatják, vízzel, élelemmel, sőt arra is vigyáznak, hogy a közelükben ne törjenek ki járványok, de mindezt önös érdekük diktálja. Ezeket az embereket használják fel a kísérleteikhez, a távoli bolygókra küldik őket a visszatérés esélye nélkül. Esőcsepp így jut el a barlangból, a világűrbe. Gondolhatjuk ezt karriernek, de nekem nem ez jut erről a történetről az eszembe. Ma, úgy érzem, hogy mindannyian a civilizáció rabszolgái vagyunk, de eljön az idő, amikor az emberiség a földi nyomorúság rabja lesz.