Hol a holtak
birodalmának kapuja nyílik, ott lenyugszik a fénylő nap, ott a hold kel sötét
árnyaival. Gyertyák fénye táncol, az élők szemében a régmúlt emléke
fel-felvillan. Nyirkos őszi ködök permetezik a hulló leveleket. hideg szelek
kergetik az utak mentén gyűlő avart. Színes virágok, szomorú koszorúk, az
emlékezés bús fényei mutatják az élőknek a holtak útját. Ki egykor nevetve
szaladtál, az utolsó utadon, megcsendesülve ülted meg Szent Mihály lovát
Hajdani létezésed beleégetted szeretteid emlékezetébe. Míg ők élnek, te addig
létezel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése