KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2016. december 15., csütörtök

Álmok regénye (kilencedik rész)



- Nagyon különös történet, az elsőt sem éreztem mindennapinak. Amint becsukja maga mögött a rendelő ajtaját, már várom a következő heti történetet. Nagyon szórakoztat a jelenléte.
Hirtelen elhallgatott, kibámult a kertbe, néhány lépést tett felém, majd leülve, nagy levegőt vett. Tudtam, hogy valami fontosat fog kérdezni.
- Szeretném önt meghívni egy kis hétvégi hajókázásra. Nem kell mesélnie! Van egy kis négy személyes motoros yachtom, szívesen látom a barátnőjét is a barátjával együtt. Ez a hobbim, a hétvégi hajózás a szigetek között – hadarta el egy szuszra.
 Láttam rajta a megkönnyebbülés, hogy végre túl van a meghíváson. A kedvező válaszban reménykedve nézett rám. Tetszett a meglett férfi kisfiús zavara, Végül is mehetünk, bár Lily nem valószínű, hogy eljön. A legújabb barátját még nekem sem mutatta be, de az a sanda gyanúm, hogy nem is fogja már, rövid szerelem volt ez, pedig kezdetben csak úgy áradozott a férfiról, mostanában meg sem említi. Lily olyan, mint én, nem akarja magát lekötni, szereti a szabadságot, azért mindig akad egy-egy új barát, akivel eljár táncolni. 

Igyekeztem titokban végig mustrálni Dr. Lewin-t, mint férfit, ki tudja hányadszor már. Magas, kissé kopaszodik, talán ötvenéves, de lehet, hogy egyidősek vagyunk. Biztosan egyedül él, de azért nem hiszem, hogy annyira magányos lenne. Dús, sötét szemöldöke, erős álla, határozottságra, akaratra vall, Feltűnően kék szeme, szúrós tekintete egzotikus megjelenésűvé teszi. Ruhája egyszerű, de elegáns, a cipője márkás - igényes lehet magára. Most majd minden titkáról lehull a fátyol. Úgy sejtem, se felesége, se családja nincsen, lehet, hogy nem is volt. Ha ez derül ki, nem megyek vele többet sehova, akkor valami furcsaság, vagy titok lappang körülötte. Na, majd minden megtudok egy hét múlva – gondolta Miriam.
Milyen gyerekesen viselkedtem, mint egy kamasz. Ez a nő nem egy tizenhat éves kis fruska. Látom rajta, ahogy végigmér, szinte belém lát. Nem lennék meglepődve, ha már mindent tudna rólam. Öntudatos, határozott nő, nem lesz könnyű meghódítanom, pedig minden porcikámmal erre vágyom. Nagy pofont kaphatok ettől a kapcsolattól, mégis vonz valami hozzá. Talán a zöld, okos tekintete, szőkésbarna dús haja, üde bőre, nyurga fiatalos alkata. Nem tudom, ezt mondják kémiai hatásnak. Nem ijedek meg, tapasztalatból tudom, hogy minden nőnek van gyenge pontja, csak meg kell találni. Remélem, igent mond, mert ha már most elutasít, nincs értelme a további erőlködésnek – morfondírozott magában az orvos, Miriamot bámulva.
- Szívesen elmegyek, már régen hajókáztam a szigetek között. Megkérdezem a barátnőmet, talán még nincs más programja a hétvégére, bár arról tudnék.  Fogkefémet is hozzam?
- Mindenképpen, mert két napra gondoltam, az éjszakát valamelyik parti szállodában töltjük el, vagy a hajón.
- Rendben. Holnap este felhívom, addigra megtudom, hogy egyedül jövök e, vagy nem.
- Nagyon várom a hívását.
Másnap szakadó esőre ébredtem. Úgy esett, hogy levegőt alig lehetett kapni benne. A szél behordta a vizet a teraszra is, végig hömpölygött a kövön. Ablakon át figyeltem, és imádkoztam, hogy álljon el. Szerencsére csak Brisbane.ben esett, így volt remény. Megértem már néhány árvizet itt, nem szeretnék újabbat.
Amikor ilyen megállíthatatlanul szakad az eső, mindig a szüleim jutnak az eszembe, rájuk gondolok. Hiányoznak, szívesen megosztanám velük az örömömet, bánatomat. Huszonöt év, nagyon sok idő, már idősek lennének. Ha élnének, talán családot alapítottam volna, más munkával keresném a kenyerem. Lehet, hogy gyerekek vennének körül, és a mindennapok gondjaiból, tennivalóiból ki sem látszanék.
Mennyire szakad! Csak a Brisbane nehogy visszaforduljon, mert akkor ki is lép a medréből. Csak gyerekkoromban öntött ki annyira, hogy a mi környékünk is vízben állt. Sokáig nem mentünk iskolába. A baleset is ilyen szörnyű esőben történt, megcsúsztunk és nekivágódtunk egy hatalmas, út menti eukaliptusz fának. Apám azonnal szörnyethalt, anya még élt egy hétig a súlyos fejsérülésével, nekem csak a csontom tört, a csuklóm, és a vállam. Még ma sem működnek tökéletesen.
Lily visszautasította a meghívást, de nem azért mert nem lett volna kedve hozzá, nem. Azt mondta: én most felesleges lennék azon a hajón, oda csak te mész barátnőm, hisz ez az első randevúd Dr. Lewinnel. Jó hétvégét!
A hétvége, hipp-hopp, itt is volt. David Lewin Taxival jött értem, nem vittem sok holmit, csak egy kis bőrönd volt nálam és a kézitáskám. Alig ismertem rá az orvosra, megváltozott a külseje is, a laza nyári öltözettől. Napbarnított bőr, napszemüveg, sort, színes póló jól állt neki. Hamar kiértünk a kikötőbe.
Soha nem hajóztam még a Brisbane-n, tetszett a folyóról nézve a város. Fischerman sziget hídja alatt értünk ki a nyílt vizekre. David titokban tartotta az úti célt, csak annyit mondott, hogy csendes, de gyönyörű helyre hajózunk el. Az idő a hétvégére csodálatos lett, nyoma sem látszott a hét eleji ítéletidőnek. Az emberek kiszabadultak a hétközi taposómalomból, körülöttünk rengeteg vitorlás hajót láttam mindenfelé.  Már nem magázódtunk, David más arcát ismertem meg, ez jobban tetszett. Sokat nevetett, a jó humora lepett meg a legjobban.
- Nem vagyok kíváncsi természetű, de már nagyon szeretném tudni az úti célt.
- Peel Sziget. A hajósok paradicsoma, és a kempingezőké, de mindenki megtalálja a maga szórakozását, aki ott kiköt. A partja finom homokos, és nem egy túlzsúfolt, nyaralókkal teleépített sziget, de minden meg van rajta, ami csak kell az oda tévedőknek.
A szigetet gyorsan értük el, sok hajó ringatózott körülötte, körbe hajóztuk és egy békésebb helyen mi is kikötöttünk. David gyakorlott kempingezőnek látszott, mert a hóna alatt is volt a napvédő sátor, amit pillanatok alatt fel is állítottunk a parton. Levittük a kempingágyakat, és a szükséges holmikat, és jó munka után, belevetettük magunkat a vízbe. Farkaséhesen faltuk be az otthonról hozott szendvicseinket, és hideg sört ittunk. A delet a napvédő sátor alatt heverészéssel töltöttük, és végre nem rólam beszéltünk. Ha az ember közelebb kerül valakihez, szeretne többet tudni a múltjáról, mert így még jobban megismeri. Én is így voltam ezzel, hiszen a hajóúton, szinte csak én beszéltem, David csak hallgatott. Az emberismeretem most megcsalt, Meglepődtem, mikor a feleségéről mesélt, Gerdáról, akivel húsz évig - Darla lányuk tizennyolc éves koráig – éltek együtt, de az együttélés egyre rosszabbá vált. Gerda egy nap visszament Németországba, ahol született, és ahol a rokonsága él. Nem váltak el még. Lánya az apját hibáztatta, a rossz házasság miatt, férjhez ment, de nem tartják szorosan a kapcsolatot, mióta az apja is elhagyta Amerikát. Névnapokon, születésnapokon telefonálnak egymásnak csak. 
Este a hajón vacsoráztunk, zenét hallgattunk. Csodálatos nap volt, régen éreztem magam ilyen jól, szinte megfiatalodtam. David Lewin kezdett fontossá válni a számomra.
Folytatás következik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim