- Nagyon
különös történet, az elsőt sem éreztem mindennapinak. Amint becsukja maga
mögött a rendelő ajtaját, már várom a következő heti történetet. Nagyon
szórakoztat a jelenléte.
Hirtelen
elhallgatott, kibámult a kertbe, néhány lépést tett felém, majd leülve, nagy
levegőt vett. Tudtam, hogy valami fontosat fog kérdezni.
- Szeretném
önt meghívni egy kis hétvégi hajókázásra. Nem kell mesélnie! Van egy kis négy
személyes motoros yachtom, szívesen látom a barátnőjét is a barátjával együtt.
Ez a hobbim, a hétvégi hajózás a szigetek között – hadarta el egy szuszra.
Láttam rajta a megkönnyebbülés, hogy végre túl
van a meghíváson. A kedvező válaszban reménykedve nézett rám. Tetszett a
meglett férfi kisfiús zavara, Végül is mehetünk, bár Lily nem valószínű, hogy
eljön. A legújabb barátját még nekem sem mutatta be, de az a sanda gyanúm, hogy
nem is fogja már, rövid szerelem volt ez, pedig kezdetben csak úgy áradozott a
férfiról, mostanában meg sem említi. Lily olyan, mint én, nem akarja magát
lekötni, szereti a szabadságot, azért mindig akad egy-egy új barát, akivel
eljár táncolni.
Igyekeztem titokban végig mustrálni Dr. Lewin-t, mint férfit, ki
tudja hányadszor már. Magas, kissé kopaszodik, talán ötvenéves, de lehet, hogy
egyidősek vagyunk. Biztosan egyedül él, de azért nem hiszem, hogy annyira
magányos lenne. Dús, sötét szemöldöke, erős álla, határozottságra, akaratra
vall, Feltűnően kék szeme, szúrós tekintete egzotikus megjelenésűvé teszi.
Ruhája egyszerű, de elegáns, a cipője márkás - igényes lehet magára. Most majd
minden titkáról lehull a fátyol. Úgy sejtem, se felesége, se családja nincsen,
lehet, hogy nem is volt. Ha ez derül ki, nem megyek vele többet sehova, akkor
valami furcsaság, vagy titok lappang körülötte. Na, majd minden megtudok egy
hét múlva – gondolta Miriam.
Milyen
gyerekesen viselkedtem, mint egy kamasz. Ez a nő nem egy tizenhat éves kis
fruska. Látom rajta, ahogy végigmér, szinte belém lát. Nem lennék meglepődve,
ha már mindent tudna rólam. Öntudatos, határozott nő, nem lesz könnyű
meghódítanom, pedig minden porcikámmal erre vágyom. Nagy pofont kaphatok ettől
a kapcsolattól, mégis vonz valami hozzá. Talán a zöld, okos tekintete,
szőkésbarna dús haja, üde bőre, nyurga fiatalos alkata. Nem tudom, ezt mondják kémiai
hatásnak. Nem ijedek meg, tapasztalatból tudom, hogy minden nőnek van gyenge
pontja, csak meg kell találni. Remélem, igent mond, mert ha már most elutasít,
nincs értelme a további erőlködésnek – morfondírozott magában az orvos,
Miriamot bámulva.
- Szívesen
elmegyek, már régen hajókáztam a szigetek között. Megkérdezem a barátnőmet,
talán még nincs más programja a hétvégére, bár arról tudnék. Fogkefémet is hozzam?
-
Mindenképpen, mert két napra gondoltam, az éjszakát valamelyik parti
szállodában töltjük el, vagy a hajón.
- Rendben.
Holnap este felhívom, addigra megtudom, hogy egyedül jövök e, vagy nem.
- Nagyon
várom a hívását.
Másnap
szakadó esőre ébredtem. Úgy esett, hogy levegőt alig lehetett kapni benne. A
szél behordta a vizet a teraszra is, végig hömpölygött a kövön. Ablakon át
figyeltem, és imádkoztam, hogy álljon el. Szerencsére csak Brisbane.ben esett,
így volt remény. Megértem már néhány árvizet itt, nem szeretnék újabbat.
Amikor ilyen
megállíthatatlanul szakad az eső, mindig a szüleim jutnak az eszembe, rájuk
gondolok. Hiányoznak, szívesen megosztanám velük az örömömet, bánatomat.
Huszonöt év, nagyon sok idő, már idősek lennének. Ha élnének, talán családot
alapítottam volna, más munkával keresném a kenyerem. Lehet, hogy gyerekek
vennének körül, és a mindennapok gondjaiból, tennivalóiból ki sem látszanék.
Mennyire
szakad! Csak a Brisbane nehogy visszaforduljon, mert akkor ki is lép a
medréből. Csak gyerekkoromban öntött ki annyira, hogy a mi környékünk is vízben
állt. Sokáig nem mentünk iskolába. A baleset is ilyen szörnyű esőben történt,
megcsúsztunk és nekivágódtunk egy hatalmas, út menti eukaliptusz fának. Apám
azonnal szörnyethalt, anya még élt egy hétig a súlyos fejsérülésével, nekem
csak a csontom tört, a csuklóm, és a vállam. Még ma sem működnek tökéletesen.
Lily
visszautasította a meghívást, de nem azért mert nem lett volna kedve hozzá,
nem. Azt mondta: én most felesleges lennék azon a hajón, oda csak te mész
barátnőm, hisz ez az első randevúd Dr. Lewinnel. Jó hétvégét!
A hétvége,
hipp-hopp, itt is volt. David Lewin Taxival jött értem, nem vittem sok holmit,
csak egy kis bőrönd volt nálam és a kézitáskám. Alig ismertem rá az orvosra,
megváltozott a külseje is, a laza nyári öltözettől. Napbarnított bőr,
napszemüveg, sort, színes póló jól állt neki. Hamar kiértünk a kikötőbe.
Soha nem
hajóztam még a Brisbane-n, tetszett a folyóról nézve a város. Fischerman sziget
hídja alatt értünk ki a nyílt vizekre. David titokban tartotta az úti célt,
csak annyit mondott, hogy csendes, de gyönyörű helyre hajózunk el. Az idő a
hétvégére csodálatos lett, nyoma sem látszott a hét eleji ítéletidőnek. Az
emberek kiszabadultak a hétközi taposómalomból, körülöttünk rengeteg vitorlás
hajót láttam mindenfelé. Már nem
magázódtunk, David más arcát ismertem meg, ez jobban tetszett. Sokat nevetett, a
jó humora lepett meg a legjobban.
- Nem vagyok
kíváncsi természetű, de már nagyon szeretném tudni az úti célt.
- Peel
Sziget. A hajósok paradicsoma, és a kempingezőké, de mindenki megtalálja a
maga szórakozását, aki ott kiköt. A partja finom homokos, és nem egy
túlzsúfolt, nyaralókkal teleépített sziget, de minden meg van rajta, ami csak
kell az oda tévedőknek.
A szigetet
gyorsan értük el, sok hajó ringatózott körülötte, körbe hajóztuk és egy
békésebb helyen mi is kikötöttünk. David gyakorlott kempingezőnek látszott,
mert a hóna alatt is volt a napvédő sátor, amit pillanatok alatt fel is
állítottunk a parton. Levittük a kempingágyakat, és a szükséges holmikat, és jó
munka után, belevetettük magunkat a vízbe. Farkaséhesen faltuk be az otthonról
hozott szendvicseinket, és hideg sört ittunk. A delet a napvédő sátor alatt
heverészéssel töltöttük, és végre nem rólam beszéltünk. Ha az ember közelebb kerül
valakihez, szeretne többet tudni a múltjáról, mert így még jobban megismeri. Én
is így voltam ezzel, hiszen a hajóúton, szinte csak én beszéltem, David csak hallgatott.
Az emberismeretem most megcsalt, Meglepődtem, mikor a feleségéről mesélt,
Gerdáról, akivel húsz évig - Darla lányuk tizennyolc éves koráig – éltek együtt,
de az együttélés egyre rosszabbá vált. Gerda egy nap visszament Németországba,
ahol született, és ahol a rokonsága él. Nem váltak el még. Lánya az apját
hibáztatta, a rossz házasság miatt, férjhez ment, de nem tartják szorosan a
kapcsolatot, mióta az apja is elhagyta Amerikát. Névnapokon, születésnapokon
telefonálnak egymásnak csak.
Este a hajón vacsoráztunk, zenét hallgattunk.
Csodálatos nap volt, régen éreztem magam ilyen jól, szinte megfiatalodtam. David
Lewin kezdett fontossá válni a számomra.
Folytatás következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése