Végre a
gépen ültem, az ablaknál, szerettem nézegetni, már ha volt mit. Az óceánt
ritkán láttam a felhők és a nagy magasság miatt, nem mintha érdekelt volna a
hatalmas, de unalmas víz. Amint elhagytuk a szárazföldet, és elértük a repülési
magasságunkat, elővettem a könyvet és olvastam. Szerencsére a könyv lekötötte
minden figyelmemet, érdekfeszítő történet, jó ötlet volt ezt elhoznom. Soha nem
olvastam a saját történeteimhez hasonló regényeket, azok nem érdekeltek. Ezek a
reáltörténetek, ezek jók, de nehéz úgy megírni, hogy széles olvasótáborra
tegyenek szert, de úgy tudom ez a könyv világsiker lett.
Egy idő után
elfáradt a szemem, az álmosság is rám tört, pedig már kávéztam is, most teázom,
hiába, leragad a szemem. A légi kísérő
kisasszony ébresztett fel, egy étellel teli tálcát tolt elém, és érdeklődött,
mit kérek inni. Éhes voltam és szomjas, keveset ettem ma, az idegesség miatt. A
vacsora után végignéztem egy filmet, kértem egy pohár whiskyt, és megpróbáltam
újra elaludni, de hiába számoltam a bárányokat, már nem jött újra álom a szememre
Dr. Lewinre
gondoltam. Mágus, ez a szó jutott róla eszembe, igen, minden olyan misztikus
körülötte, mert semmit sem tudok róla. Vajon nős lehet? Lehetnek gyerekei?
Miért gondolok rá ilyen sokszor?
Éreztem,
ezzel a találkozással fordul sorsomnak kereke, minden elváltozhat, vége is
lehet, az eddigi életem nyugodt folyásának, már-már vénkisasszonyos rigolyáimnak.
semmivé válhatnak a szokásaim. Milyen marhaságokon morfondírozok, hagymázas
ökörségek ezek. hiszen még egy fél szóval sem közeledett az orvos úgy hozzám,
mint nőhöz. Csak, mint egy pacienst, csak úgy kezelt.
A pilóta
beszélt, rövid fél órán belül leszállunk. Huhh! Most átrepültem néhány órát, gyorsítottam
az időn vagy öt órát. De jó, már látom a partot, mindjárt földet érünk. Kézipoggyászommal
a kezemben tülekedtem előre, ismerős arcot keresve, mikor végre megláttam az öcsémet.
Már nem is tudtam volna elképzelni, hogy más várjon a repülőtéren, mindketten
szerettük a viszontlátás örömét. Mióta a szüleink meghaltak, sokkal szorosabb
lett a kapcsolatunk. Szinte nem múlt el hét skypolás, vagy telefonálás nélkül. Mindig
naprakészek vagyunk egymás életéből, de mindketten ezt érezzük tökéletesnek.
– Brandon!
De jó színben vagy, nem öregszel öcsém!
– Miriam! Te
sem panaszkodhatsz, mint egy fiatal lány, a szerelem tart ilyen fiatalon?
– Te! Te!
Úgy beszélsz, mintha nem ismernél. Menjünk a bőröndjeimért. Ha hazaérünk,
alszom egy nagyot. Mi lesz a program? Mit találtál ki nekem?
– A
program? Hát elárulhatom, bár
meglepetésnek szántam, Chinatown negyed megismerése, nem fogod megbánni. Jókat
eszünk, úgyis szereted a kínait, és ráadásul jól szórakozunk majd. Az itteni kínai negyed egzotikus, és nagyon
ismert a különleges látnivalóiról. Továbbá strandolás, és nem utolsósorban Anne
nénénk köszöntése. Nem fogsz unatkozni.
– Ajánlom
is, mert hosszú és fáradságos volt az út. Carina és Morris?
– Morrist
vitte el az iskolai ünnepségre, mire hazaérünk ők is otthon lesznek.
Az este jó hangulatban
telt, megvacsoráztunk, jól kibeszélgettük magunkat. Fáradt voltam, de az
időeltolódás miatt nem jött álom a szememre. Elővettem a könyvet, de végül
letettem, és csak bámultam a mennyezetet. Elterveztem, hogy mit, mikor nézek
meg, gondolkodtam Lily ajándékán, hiába, fogalmam sincs, hogy mit vegyek neki.
Chrisnek mindig parfümöt viszek. Álomba meditáltam magamat. Jót tett a hosszú
alvás, elűzte a fáradtságot, ebéd után indultunk is Anne nénénkhez.
Los Angeles
városa számomra beláthatatlanul hatalmasnak tűnt. A nyüzsgés, a zaj elviselhetetlen,
több autópálya is átszeli várost, vannak napszakok, amikor állandósulnak a
dugók a város forgalmasabb részein. A helyiek ismerik a dugó elkerülő mellékutakat.
Itt, a távolságok miatt, vagy autóba, vagy villamosra kell ülni. A fontosabb
látnivalók között nagy távolságok vannak. Érdekes időjárású a város, a tél
rendkívül kellemes, de ködös, főleg a tengerpart. A nyár forró, száraz, poros, és
szmogos. Los Angeles fölött örökké kavarog a szmog. Az öcsémék a város
szívében, a belvárosban laknak, de szerencsére Anne, a Bewerly Hills közelében,
kertvárosi környezetben él, egy csinos kis házban, itt az utcákon fák adnak
árnyat, üde zöld, öntözött a gyep, és sok a virág. Ez a környék emlékeztet
Brisbane-re. Egyszóval, ez a város nem unalmas, sőt elég biztonságos is, bár
vannak veszélyes, lepusztult részei is, de a többi, tiszta, rendezett, de
korántsem nevezném turista barátnak. Az óceánpart meseszép, és csodálatos
strandjai vannak.
Anne
boldogan szaladt ki elénk, amikor leparkoltunk a bejárónál. Mindig
elcsodálkoztam, hogy őrzi így meg a fiatalos külsejét, nem látszik hatvan
évesnek, aki pár hónap múlva nyugdíjba vonul. Egy közeli állami iskolában tanít
már vagy harmincöt éve. Furcsa lesz számára majd az időtlenség. Elhatározta,
hogy utazgatni fog, erre kevés ideje volt eddig. Nyaranta Morris töltötte nála
a nyári szünetet, már ez sem lesz, megnőtt, nem igényel felügyeletet.
Megígérte, hogy a következő évben meglátogat Brisbane-ben.
A hétvégét
Anne-nál töltöttük. Az öcsémék szinte minden pihenőnapon itt felejtik el a
városi rohanást, a munkát. Kellemesen árnyas a ház mögötti kert, egy kis
medencével, tökéletes a pihenésre, de legfőbb erénye a csend.
Hétfőn
Carinával a belvárost jártuk be, vásárolgattam, nézelődtünk. Délután felmentünk
a The Standard hotel tetején lévő bárba, lenyűgöző a kilátás innen a
belvárosra. A belváros szép rendezett, de zavart az a sok hajléktalan, akik ott
élnek, még sátrat is vernek néhol. A következő napokat a Santa Monica Beach-en
töltöttük, vagy Anne-nál. China Town-ba csak az elutazás előtt jutottunk el,
különleges, üdítő élmény volt. Gyorsan telt az idő, hihetetlennek tűnt, de újra
a gépen ültem, és fentről bámultam a várost. Most tényleg, határozottan az volt
az érzésem, hogy utoljára látom. A hazaút java részét átaludtam. Lily, mint
mindig, várt rám, a hétvégét együtt töltöttük. Jót tett mind a kettőnknek ez a
vidám, kötelezettségek nélküli csajos hétvége, és a csinos karkötőnek nagyon
örült, amit végül a Kínai negyedben vettem meg neki.
A következő
hétnek frissen, kipihenten vágtam neki, szinte minden napomra esett valami
kötelezettség, tennivaló. Restanciáimat, most sietve pótolnom kellett. Könyvbemutatók,
megbeszélések a kiadóval, és nem utolsó sorban szerdán délután jelenésem volt
Dr Lewin-nél. Nem tudta titkolni az örömét, amikor meglátott. Ez, mit tagadjam
hízelgően hatott rám. Már nem éreztem ellenszenvet vele szemben. Ültem a
földöntúli békét árasztó rendelőjében, amit csak így hívnak, de nem arra
hasonlít. Hátradőlve a kényelmes fotelben, kibámultam a kertbe, és meséltem.
Folytatás következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése