KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2016. szeptember 15., csütörtök

Megátkoztak




Ma déli egy órakor, egy pénzkiadó automatánál történt az eset. Fodrásztól, kozmetikustól rohantam, elkésve, pénzt kivenni, az automatából. Átrohantam a piacon, az árusok már pakoltak, megálltam az egyik standnál, őszibarackot venni. Egy nagy batyus öreg cigány asszony alkudozott, az árussal, hogy adjon neki már fél áron egy kis szőlőt a pujáknak. Az árus adott neki, gondolván, úgyis pocsékba megy a maradék. Én is megkaptam az őszibarackom, ugrottam is sietve a biciklimre. Rohantam a pénzkiadóhoz, majd a pékségbe, onnan, a baromfi boltba akartam még menni. A pénzkivételkor, sietve jól belerúgtam a bicikli pedáljába, vérzett. Idegesen törölgettem a frissen lakkozott nagy ujjam, dühös voltam, kicsit lejött a lakk.
- Mi a baj kedves, vérzik a lába?
Megfordulok, hát az előbbi cigány asszony szólt hozzám.
Kicsit, nem számít – mondom neki.
Azzal már bele is dob a csomagtartómba egy ágyneműs csomagot.
Csak ajándékba adom, nem vihetem már vissza a határon. Tiszta pamut, tizenhat részes.
- Olyan ágynemű garnitúra nincs - motyogom.
Meg sem hallja mit mondogatok neki, már csapja is bele a másik csomagot a biciklitartómba.
- Vigye kedves, adjon egy kis aprót.
Visszaadom az egyik csomagot, de csak adnám, mert erővel tuszkolja vissza a tartóba. Előveszek a még kezemben lévő bukszámból, kétezer forintot.
- Nekem csak egy kell, itt a pénz.
- Ilyen aprót nem engednek át a határon, adjon nyugodtan tíz ezrest, tudok visszaadni.
Na, ekkor szakadt el a cérna bennem.
- Nem kell az ágyneműje! – és eltettem a bukszámat a táskámba, ami szerencsére a vállamon volt, és elindultam volna, de az asszony visszahúzta a bringám.
- Ne rohanjon már asszonyom, megegyezhetünk! - és megint két csomag ágynemű volt a bicajomban.
- Értse már meg, hogy nem veszek semmit! – és megrántottam a biciklit.
Ekkor dőlt rám az átok, vagy ötven méteren keresztül csodásítottuk magunkat. A teljesség igénye nélkül a következőket kaptam.
- Az Isten pofozza rád a temetőajtót!
- Sírva adják rád holnap az inget!
- A holló vájja ki a szemedet!
- A Devla rogyassza rád az eget, pusztítson el az unokáiddal együtt.
Idegességemben elfelejtettem bemenni a pékhez, a csirkeaprólék vétele után, jöhettem vissza. Ha netán abbahagyom a blogolást, hatott az átok, gondoljatok szeretettel rám.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett Ibolya. Annyira ismerős és jellemző történet.
    Nem csoda, hogy az ember visítva menekül tőlük.

    VálaszTörlés
  2. Annyira igyekszem, hogy ne legyek rasszista, de olyan kevés dolog segít ebben.Az életvitelük, a viselkedésük, és bizony gettósodnak is,nálunk nem annyira, de a teljesen cigány faluba, félnék bemenni. Azok, akik beilleszkednek, ők eleve mások, őket becsülöm is, de legtöbb nem ilyen. Talán a gyerekek , majd. De már annyi évszázad állt a rendelkezésükre, a beilleszkedéshez, és a mai napig nem sikerült, teljesen.

    VálaszTörlés

Kedvenceim

Blogarchívum