Ma déli egy
órakor, egy pénzkiadó automatánál történt az eset. Fodrásztól, kozmetikustól
rohantam, elkésve, pénzt kivenni, az automatából. Átrohantam a piacon, az
árusok már pakoltak, megálltam az egyik standnál, őszibarackot venni. Egy nagy
batyus öreg cigány asszony alkudozott, az árussal, hogy adjon neki már fél áron
egy kis szőlőt a pujáknak. Az árus adott neki, gondolván, úgyis pocsékba megy a
maradék. Én is megkaptam az őszibarackom, ugrottam is sietve a biciklimre.
Rohantam a pénzkiadóhoz, majd a pékségbe, onnan, a baromfi boltba akartam még
menni. A pénzkivételkor, sietve jól belerúgtam a bicikli pedáljába,
vérzett. Idegesen törölgettem a frissen lakkozott nagy ujjam, dühös voltam,
kicsit lejött a lakk.
- Mi a baj
kedves, vérzik a lába?
Megfordulok,
hát az előbbi cigány asszony szólt hozzám.
Kicsit, nem számít
– mondom neki.
Azzal már
bele is dob a csomagtartómba egy ágyneműs csomagot.
Csak
ajándékba adom, nem vihetem már vissza a határon. Tiszta pamut, tizenhat
részes.
- Olyan
ágynemű garnitúra nincs - motyogom.
Meg sem
hallja mit mondogatok neki, már csapja is bele a másik csomagot a
biciklitartómba.
- Vigye
kedves, adjon egy kis aprót.
Visszaadom
az egyik csomagot, de csak adnám, mert erővel tuszkolja vissza a tartóba.
Előveszek a még kezemben lévő bukszámból, kétezer forintot.
- Nekem csak
egy kell, itt a pénz.
- Ilyen
aprót nem engednek át a határon, adjon nyugodtan tíz ezrest, tudok visszaadni.
Na, ekkor
szakadt el a cérna bennem.
- Nem kell
az ágyneműje! – és eltettem a bukszámat a táskámba, ami szerencsére a vállamon
volt, és elindultam volna, de az asszony visszahúzta a bringám.
- Ne
rohanjon már asszonyom, megegyezhetünk! - és megint két csomag ágynemű volt a
bicajomban.
- Értse már
meg, hogy nem veszek semmit! – és megrántottam a biciklit.
Ekkor dőlt
rám az átok, vagy ötven méteren keresztül csodásítottuk magunkat. A teljesség
igénye nélkül a következőket kaptam.
- Az Isten
pofozza rád a temetőajtót!
- Sírva
adják rád holnap az inget!
- A holló
vájja ki a szemedet!
- A Devla
rogyassza rád az eget, pusztítson el az unokáiddal együtt.
Idegességemben
elfelejtettem bemenni a pékhez, a csirkeaprólék vétele után, jöhettem vissza.
Ha netán abbahagyom a blogolást, hatott az átok, gondoljatok szeretettel rám.
Nagyon tetszett Ibolya. Annyira ismerős és jellemző történet.
VálaszTörlésNem csoda, hogy az ember visítva menekül tőlük.
Annyira igyekszem, hogy ne legyek rasszista, de olyan kevés dolog segít ebben.Az életvitelük, a viselkedésük, és bizony gettósodnak is,nálunk nem annyira, de a teljesen cigány faluba, félnék bemenni. Azok, akik beilleszkednek, ők eleve mások, őket becsülöm is, de legtöbb nem ilyen. Talán a gyerekek , majd. De már annyi évszázad állt a rendelkezésükre, a beilleszkedéshez, és a mai napig nem sikerült, teljesen.
VálaszTörlés