A mai futórózsás nap emlékére

TÖREDÉK ÉLET

Minden úgy marad már,
ahogy volt.
A kiborult pohár,
az üres üveg, a keresés.
Az ajtók mögött, riadt szobákban,
mintha lehetett volna,
padláson, pincében,
falakat csipkéző fények mögött.
Hallom az üvöltést,
farkas erőmből tört,
a száraz szemek,
csukott pillák,
kőkemény koppanását,
ahogy megdermedt a hit.
Ott álltam szégyenemben,
hogy elmehetett nélkülem,
azokra a hűvös, idegen tájakra,
ahol minden összeomlik,
s tán már nem szeret.
Hangom se hallja, nincs üzenet.
Kezem görbe mutatója hiába jár,
múlttá fordult, a tékozló jelen. 

Kedvenc költőm, Kardos M. Zsöte verse