Nyáresti szösszenet

Forró nyári este, kellemes kis kerthelyiség zenével, nevetéssel, nagy asztaltársasággal. Kint a téren vidám zene, az emberek andalognak, táncolnak. Csillaghullós meleg augusztusi éjszaka kinn tarja őket. Néhol még hangos gyerek kacaj is felcsattan. A pincérek sürögnek-forognak, vicceket mesélnek, a vendégek egymás szavába vágnak, mindenki a maga történetét mondja, csúszik a sör, jóleső érzés a hideg gyöngyöző pohár érintése.
 Nagyhangú, tekintélyes pocakú férfi, hangosan dicséri önmagát, mennyi mindent tett a közösségért, éjt nappallá téve intézkedett, telefonált, és most kész, milyen sok ember élvezheti fáradozásainak gyümölcsét. Körülnézve, jóleső érzéssel zsebeli be az elismerő tekinteteket, áradozó hízelgéseket. Mindenki felnéz a beszélőre, szavait isszák, és a hirtelen támadt, pillanatnyi csendben, halkan megszólal a felesége, akkor most már itt az ideje, hogy értünk, a családodért  tegyél valamit.