KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2014. február 21., péntek

Boldogság



- Jó reggelt Katus!

-  Magának is doktorúr!

- Valami baj van? Ma elvitte a cica a jókedvét?

. Ma reggel bal lábbal ébredtem. Tudom, ez morbid vicc, de ma valahogy nincs kedvem, pedig csodálatos tavaszi napsütésre ébredtem. Szeretem a májust.

- Én is Katus. Ez az év legszebb hónapja. Na, mosolyogjon már egy kicsit!

Kedves ember a doktor, mindig van hozzám néhány jó szava. Nem olyan, mint némelyik orvos, megy az orra után, nem néz se balra, se jobbra. Engem, a tolókocsis lányt meg sem látja, nemhogy köszönjön, pedig mindennap elhalad mellettem, néha többször is. A doktor biztosan boldog is, látszik az. Rá van írva az arcára, az egész lényére. Nyugalmat, harmóniát sugároz, jókedvű, és kedves, még az ilyen nyomorulthoz is, mint én.

Rossz a kedvem, mert felébredtem a legszebb álmomból, pedig jó lett volna továbbálmodni.  Csodálatos volt és elvarázsolt, mert szerelmes voltam. Álmomban lovagoltam, csak úgy repült az én paripám a kies pusztán, de egy buckán megbotlott, leestem, és ahogy ijedten felnéztem, egy kéz nyúlt le hozzám, és felemelt a nyeregbe. Férfi  a doktor úrra hasonlított, magas, fiatal és belém szerelmes. Álmok, álmok, belém még soha nem volt szerelmes senki. Ha véletlenül mégis, azt jól eltitkolta. Én már voltam szerelmes, híres színészekbe, egy kedves fiúba, aki a közelünkben lakott, de ezek viszonzatlan, plátói szerelmek voltak, de azért adtak egy kis boldogságot is néha. Reményt a reménytelenségben.  A viszonzatlan szerelem keserű, a magány társa lehet - gondolta lemondóan Katus.

Boldogság, olyan, mint a madár, ha kapkodunk utána, elrepül, ha nem figyelünk rá, mellénk ül. Nézem a szembejövők arcát, vajon meglátom rajtuk, hogy boldog emberek?  A boldogságnak annyi arca van, ahány ember birtokolja. A gyerekek a legboldogabbak, de ők mutatják ki legjobban, ha nem azok.  Apácák nem ismerik a szerelmi boldogságot, és mégis, egész lényükből árad a szeretet, a boldogság.  A lelki béke, a harmónia, ha abban élünk, biztosan boldoggá tesz mindenkit, de aki a boldogságot hajszolja nap-nap után, annak nincs ideje a boldogságra.

- Szép napot Katus! Igencsak elmerengtél.

– Neked is Magdi! Veszel ma sorsjegyet?

–Veszek, ma jó napom van.

Vajon a Magdi boldog?  Mindene van, egészsége, gyerekei, munkája, családja, férje. Szerencsés embernek mondhatja magát, de ettől még nem biztos, hogy boldog is. Folyton és folyton senki nem boldog, mert kell, hogy boldogtalanok is legyünk, hiszen akkor fel sem ismernénk a boldogságot, ha mellénk ülne.  A boldogság háromdimenziós, ideje van, mélysége és tere. Vannak apró örömök, csepp kis boldogságok, ezek jutottak nekem, és vannak nagyok, frenetikusak, de ezek az én tolókocsimat messze elkerülik – gondolta Katus, a béna lány.

6 megjegyzés:

  1. Ibolya, nagyon elgondolkodtató a novellád. Való igaz, aki boldog észre sem veszi, mindig csak mást akar, hajszolja. S az is igaz, akit mi boldognak látunk talán nem is az, csak mi gondoljuk, mert nekünk annyi sem került. S mi is a boldogság? Egyszer régen olvastam: a boldogság kis vadvirág, ha letörted, már meg is ölted. Tetszett az írásod.

    VálaszTörlés
  2. Igen Ildikó, a boldogság nagyon törékeny virág, és soha nem hosszú életű. Sokszor keverjük össze az elégedettséggel, vagy az életünk harmonikus idején élt érzéseinkkel, de a boldogság érzése ennél több.

    VálaszTörlés
  3. Idézetek a boldogságról..

    "A boldogsághoz nem vezet út.
    Az út maga a boldogság.
    Buddha"

    Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak megvan a maga öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." /Wass Albert/

    "Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

    Helen Keller

    F. Hedi







    VálaszTörlés
  4. Jó idézetek Hédi. Tetszenek.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Ibolya!
    Napok óta foglalkoztat utolsó két bejegyzésed témája, a szabadság, és a boldogság...
    Hogyan is éljük a mindennapjainkat? Rengeteg korlát vesz körül minket, úgy viselkedünk, /akaratlanul is/ ahogy azt elvárják tőlünk, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Talán a művészetben van igazi szabadság.

    Mi is a boldogság? ki hogyan és mit érez boldogságnak ? Rengeteg arca van a boldogságnak!

    Nagyon meleg nyári nap volt, korán reggel találkoztam a boltban kedves idős, egyedül élő egyik szomszédunkkal. Pár percig beszélgettünk, mondtam vigyázzon ebben a hőségben. Ritkán látogatták a rokonai, felesége évekkel ezelőtt meghalt. Éppen ezen a napon jött látogatója, aki hiába csöngetett, telefonált, nem nyitott ajtót, nem vette fel a telefont. Rendőrség,tűzoltóság,mentő,darus autó, természetesen az emberek megálltak az utcán, nézték mi történik, szenzáció. Ahogy kiderült, a bácsi hazament, feltette főzni a kis ebédjét, infarktust kapott, ellobbant életének lángja..
    Másnap az utca teljesen a megszokott hétköznapi arcát mutatta, ment tovább az élet. Elgondolkodtam, hogy ennyi egy emberélet.. És észreveszem-e a mindennapok apró kis örömeit, boldogságait?

    VálaszTörlés
  6. Igen Hédi, a szabadság érzése illúzió, a boldogságé pedig illékony.Mindkettő birtoklására törekszünk, részben el is érjük, de hogy ki mennyit kap belőle, azt rajtunk kívül ezer más körülmény befolyásolja még.
    Történeted olvasva megállapítottam, hogy szembesültél azzal a ténnyel , ami mindannyiunkra vár, úgy tűnünk el az élet színpadáról, mintha ott soha nem is játszottunk volna. Erre mondják, az élet rendje a halál.

    VálaszTörlés

Kedvenceim

Blogarchívum