Remény

-  Pálinkás jó reggelt Katus!

-  Na, még csak az kéne Lajos! Én vezetek, és ha megszondáz a rendőr?

-  Megsúgom Katuska, hogy az ilyen csinos tolókocsis lányokat nem szondázza meg.

- Igaza van, még soha nem állítottak meg.

- Ma olyan csinos, lehet, hogy emiatt megállítja.

- Na, menjen már Lajos a betegért, ne udvarolgasson, mert lekésik a vizsgálatot.

- Megyek, megyek! Nagyon elutasító a kisasszony ma reggel, pedig nincs jobb annál, ha az ember szép lányokat nézeget a munka előtt.

- Lajos, maga soha nem változik! Udvarol, de sorsjegyet soha nem vesz.

- Nincs nekem szerencsém Katuska, csak pénz pazarlás lenne.

-  Remény a nyerésre mindig van Lajos.

- Ja, csak addig, amíg le nem kaparom. Na, megyek!

- Jó munkát!

- Magának is Katus!

Nekem jó munkát, bolond ez a Lajos, ez nem munka, csak ülök itt a tolókocsis börtönömben és nézem az embereket, és eltűnődöm ezen azon. A munka számomra egy vágyott, de soha be nem teljesülő remény. Úgy, mint minden más. Nem reménykedek én már semmi olyasmiben, ami számomra elérhetetlen. Egyszer hallottam egy filmben, hogy reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltem volna. Azt mondják a remény hal meg utoljára, hát nem, én fogok. A remény megöl, úgy járok, mint a kalitkába zárt madár.

- Szia Katus! De szépek vagyunk ma! Fodrász, kozmetikus…

- Szia, Bea! Még manikűr és pedikűr is volt, de azokat már én csináltam. Igaz a pedikűr nem tudom, mi a bánatnak kell, mert az én lábamat nem látja senki soha. Télen, nyáron ebbe az otromba magas szárú cipőbe van rejtve.

- Nem baj Katus! Így kerek a világ, elég, ha téged megnyugtat, és kész. Na, adj egy sorsjegyet, ma jó napom van!

Milyen szép lány ez a Bea. Sudár, karcsú, fürge járású Hiába rendezett az én hajam, hiába szép a tekintetem, és a kezem, ha ki sem tudok kászálódni egyedül ebből a rohadt kocsiból!

Egyszer olvastam egy híres ember mondását a reményről, hogy a patkánylyukba is besüt néha a nap. Hát ma rám is sütött egy kicsit. A Lajos udvarolt, a Bea megdicsért, ennyi jut nekem a fényből.

- Szép napot Katus! Nagyon csinos ma!

- Magának is szép napot doktorúr! Köszönöm.

- Ma min elmélkedik?

- Ma a reményen doktor úr. Egy orvosnak mit jelent a remény?

- Egy orvosnak a remény nagyon sokat jelent. Az a beteg, akit a remény éltet, gyorsabban gyógyul. A remény egy lelki doppingszer, nélküle sivár és szomorú lenne az életünk. A remény a legjobb gyógyszer, ha a beteg állapota reménytelen. Mondhatjuk, hogy remény nélkül nincs élet.

- Én már nem reménykedek abban, hogy egyszer járni fogok, abban sem, hogy saját családom lesz, nem reménykedek a teljes életben sem. Én csak ülök, kiszolgáltatottan, ebben az elátkozott tolószékben, és vagyok csak ebben a világban.

- Rosszul látja ezt Katus. Az igaz, hogy csak ül a tolószékében, de mindenki örömére, mert ha meglátjuk itt reggelente, mosolyogva, mindannyian felvidulunk. Szívesen megállunk egy percre, és megosztjuk magával a titkainkat, elbeszélgetünk a mindennapok fontos eseményeiről. Egy szó, mint száz, nekünk Katus, maga aranyozza be a napunkat itt. Na, megyek, mert várnak.

Katus csak bámulva nézett az orvos után, és ezt gondolta: nem is reméltem, hogy ilyen jó napom lesz ma.