Rendhagyó anyáknapi köszöntő

Azoknak az édesanyáknak, akiket a gyermekei hiába várnak már haza.

Bán András : Ne félj Én itt vagyok

(Halott anya levele lányához)

Itt maradhatsz velem
Én itt vagyok
Ha szemembe nézel
Látod, Tűz ragyog

Bármikor, ha jössz
Engem itt találsz
Nem számít a zaj a csönd
Gyere! Csak, ne várjak soká

Ölembe bújhatsz, bármikor
Hogyha szükséged van Rám
Elmondhatod, ha űz a gond
Én itt vagyok, és várok Rád
 
Ne sírj, nem mentem el
Ha kell örökké Veled, maradok
A kezeddel nem érhetsz el
Én végig a szívedben lakom

Balu nagy örömmel ugrott fel az asztal mellől, amikor Zsuzsi nővére bedugta a fejét a Napsugár csoport ajtaján.

- Ma is Mamához megyünk? –kérdezte kíváncsian.

- Nem, ma hazamegyünk, mert mindjárt itt lesz apa a busszal.

- De kár!

- Miért kár? Otthon is játszhatsz.

- Nem szeretek otthon játszani. Majd akkor szeretek, ha hazajön anya.

- Anya nem jön most haza, beteg.

Dodó a ház őrzője vidám vakkantásokkal táncolta körbe a hazaérkezőket, alig tudtak lépni tőle. Apa az ajtóban várta őket, lehorgasztott fejjel állt. Zsuzsi tudta, hogy ez az ábrázat semmi jót nem jelent. Apa átölelte és a kezébe nyomott egy levelet, melyen csak ennyi állt: Lányomnak.

- Majd a temetés után kibontjuk kislányom, addig tedd el.

Zsuzsi ijedten nézett apjára, berohant a szobájába és zokogva roskadt le. Apja óvón átölelte, együtt zokogtak.

- Neki is jobb így, már nem szenved többet – mondta elhaló hangon az apja.

Balu ebből a szomorú jelenetből semmit nem látott, mert nagy viháncolással kergették a labdát a kutyával.

- Gyere már be kisfiam, adj egy puszit apádnak.

- Anya mikor jön haza?

- Anya már nem tud hazajönni, anya a mennybe költözött, de fentről mindent lát. Figyel téged mindig, ezentúl onnan vigyáz rád.

- Miért nem ide jött, én nem látom így sose.

- Azért, mert anya meghalt, és a holtakkal lakik fenn a mennybe. Ha meghalunk, mindannyian oda megyünk. Ez a szabály.

- Ez nem jó szabály, mert én itt vagyok – kiáltotta sírva a gyerek, és odabújt az apjához.

- Nem bizony kisfiam, ez nem jó szabály, de nem ám!

Nyirkos őszi hideg a csontjaikba hatolt, az emberek összehúzták magukon a kabátjukat, és a temetés végét várták. A temetést senki sem szereti, a fiatal temetése pedig borzasztó. Lehorgasztott fejjel állt mindenki, nem mertek a gyerekekre nézni, ahogy ijedten állnak az apjuk kezét szorítva.

A temetés nehéz teher volt mindannyiuknak, még a kicsi Balunak is, aki koránál fogva képtelen volt felfogni a halált, csak annyit értett meg belőle, hogy hiába várja már haza az anyát. Sűrűn tekingetett az égre, és sokszor elpityeredett, esténként sírdogált is elalvás előtt, pedig a nővére két mesét is olvasott neki, csak hagyja abba.

A temetés estéjén, mikor már minden elcsendesedett, a kicsi Balu is elaludt, apa átölelte Zsuzsi vállát, és leültek a konyhaasztalhoz. Zsuzsi sírva kibontotta a levelét, de nem tudott olvasni a könnyeitől, csak tartotta maga előtt a levelet.

Drága Kislányom!

Nem búcsúzom, mert az anyák soha nem mennek el, ott maradnak a gyermekeik szívében, amíg csak élnek.

A tennivalók sora vár rád ezen túl, bár még csak tíz éves vagy, szeresd és óvd az öcsédet jó testvérként. Fogadd meg apád minden tanácsát, mert ő helyettem is szeret és vigyáz benneteket.

Ha bármiben a tanácsomat várod, csak gondolj rám, és megadom a helyes választ, nem szóval, hanem gondolattal.

A temetőben csak a sírom van, én ott vagyok veletek a házban, a mosott ruhában, este az ágyban, igaz láthatatlan, ha látni akarsz, csak csukd le szemed és én rendre ott termek.

Most is fogom a kezed, ugye érzed. Szerető édesanyád.

Zsuzsi a levelet minden este elolvasta, és becsukta a szemét, hogy láthassa anyát, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretett.

Hamar eljött az első anyátlan karácsony, mindenki készülődött az ünnepre. Beborult az ég, nagy sötét hófelhőket hozott a szél. Balu az ablak előtt állt a kisszéken és sírt.

- Miért sírsz kisfiam. Mindjárt jön a Jézuska. Ne sírj, sok ajándékot hoz.

- Nézd apa, hogy milyen felhős az ég. Anya nem fog a sok felhőtől látni! Nem látja meg az ajándékát, és a mi karácsonyfánkat sem.