A nyomorúság rabjai

Másnap Rasid volt a soros, már az indulás is vidámabban kezdődött, mert majdnem lent hagyták a juhokat, csak a kecskékkel indultak el, de Keyván utánuk hajtotta. Jókat nevettek a sietségen, hiszen idejük az tengernyi volt, minden másból hiányt szenvedtek. Rasiddal nem vánszorgott az idő, sok mindenről beszélgettek. Ő nagyon örült annak, hogy Esőcsepp velük megy majd, ők egy húron pendültek, szerette az okosságát, jóságát, önzetlenségét, és úgy érezte, hogy valamicskét pótolja a mama szeretetét. Marad nem igazán akar indulni, ha egy kis reménye lenne is itt feleséget találnia, biztosan ketten indulnának a húgával. Türelmetlenül várta az indulást, most nekivágna az új világba – gondolta a lányt nézve.

Esőcsepp, azaz Rameen fiatal kora ellenére már sokkal többet tudott a világról, mint a bátyai, míg otthon volt, kifaggatta apját a régi időkről, Gaspart a gazdag fejlett Európáról. Nehezen fogta fel, hogy az ő életük alig különbözik az állataikétól, addig a gazdag világ űrhajói a Mars bolygó porát verik fel. Oda akar jutni, nem a Marsra, csak Európába, látni egy nyüzsgő nagyvárost, hatalmas házakkal, repülőt bámulni az égen, mert erre még a madár sem jár. Szegény apám, én is itt hagyom, nem marad senkije csak Gaspar. Nehéz nekem Rameennek lenni, de nincs más út, melyen eljuthatok álmaim országába - gondolta, és öklével letörölte a könnyeit.

Egy nap, amikor Maraddal mentek legeltetni, Esőcsepp arra lett figyelmes, hogy bátya hosszabb időre eltűnik a völgy mélyén. Furcsállta, hogy ismeretlen völgyekbe mennek, messzebb, mint szoktak. Megkérdezni nem merte, és félt egyedül, figyelni kezdte Maradot. Rájött, hogy egy bizonyos völgyben tűnik csak el hosszabb időre. Rasiddal soha nem jártak erre. Rasid is értetlenül állt a dolog előtt, régen nem hagyták ott egymást soha. Tilos is volt. Megegyeztek Rasiddal, hogy nem említik az esetet apjuknak, de figyelik Maradot, a titok végére járnak. Már hűvösödött az idő, hajnalonként néha fagyott, de Marad titkos eltűnéseire nem derült fény. Esőcsepp kérdésére, - merre járt? – csak annyit felelt mindig, hogy körülnézett, valami gyanúsat látott. Egy este Esőcsepp egyedül terelte haza az állatokat, mindenki nagy ijedtségére. Keyvan ekkor hallott először Marad titkos útjairól. Úgy döntöttek, holnap a keresésére indulnak. Ám a keresés nem járt sikerrel. Keyvan csodálkozva ment le az ismeretlen völgybe, nem hitt a szemének, eddig azt hitte, hogy a hatalmas Zagrosz minden zugát ismeri. A völgy egy szűk hegyszorosban végződött, nehezen járható hágón lehetett átjutni a hegyen. Megálltak, késő volt folytatni az utat, vissza akart térni a sötétedés beállta előtt. Hazaérve úgy döntött várnak néhány napot, hátha Marad visszatér, ha nem újfent a keresésére indulnak, de már csak Rasiddal, Gáspár itthon marad Esőcseppel és ellátják az állatokat.

Már hat éjszaka is eltelt, amikor Keyvan úgy döntött, hogy reggel indulnak el Marad keresésére. Az esti tűz fényénél vacsoráztak, amikor két ember közeledett feléjük. 

folyt. köv.