2019 pesszimista köszöntése

Pontosan egy éve, az újesztendő köszöntésekor, gyorsuló idővel kezdtem írásomat, már régen rájöttem, hogy az idővel örökre perben maradok. Fordított arány van közöttünk, én egyre jobban lassulok a korommal, ő pedig egyre jobban gyorsul ezalatt.

Megint ránk szakadt az év végi hajrá, a nagytakarítás, a sütés főzés, az ajándékozási macera. Észre sem vesszük, milyen gyorsan repül el ez a sötétség uralta karácsony hava. Ma már csend van, nagy csillagszórással, durrogással, kutya ijesztgetéssel sikeresen átjutottuk a 2019-s évbe. Januárt a nép régen fergeteg havának keresztelte, én a remény havának nevezném, mert ilyenkor még naivan hiszünk a változásban, egy jobb világban, de hamar ráébredünk a keserű valóságra, az idő nyila bizony, mindig a pusztulás felé mutat. A világ olyan amilyen, a háborúk nem szűntek meg, kizsákmányolás sem, a nők háttérbe szorítása sem, öldöklés sem, ember okozta természeti katasztrófák is rendre jönnek, pusztulnak, vagy pusztítják a Föld erdeit, káoszba fordult társadalmak mindenfelé, diktatúrák sem, diktátorok sem. Egyre csak növekszik a kényszerű népvándorlás a jobb világnak hitt gazdag országok felé. Ki vagy kik a hibásak mindezekért? Ha a sejtelmem nem csal, mi, a mai, és a hajdan élt emberek vagyunk balsorsunk okozói.

Persze mindenki a másikra mutogat, országok egymásra, a nép a politikusokra, a pártok egymásra, vagy az istenadta népre, van, aki az Istent okolja. Amikor gyerek voltam, az Istenre úgy gondoltam, mint egy nagy szakállú idős emberre, akinek nagyon jó a látása, és elég magasan lakik ahhoz, hogy mindent lásson itt a Földön. Ma már ez az istenhitem alapjaiban renget meg, pontosabban, csak egy teremtőben, valamiféle felsőbbrendű intelligenciában hiszek, aki vagy ami, Dr. Stephen Meyer szerint, az életet létrehozta, azaz a minden lényre jellemző egyedi digitális kódot. Szerinte ez az információ csak intelligens forrásból eredhet. 1953-ban Watson és Crick munkásságát a DNS digitális kódjának, az évezred legnagyobb felfedezéséért, Nobel díjjal ismerték el. Ezzel a kis történelmi ismerettel, csak oda akartam kilyukadni, nem kétséges, csak a teremtő az oka, hogy ilyenek lettünk, azaz belénk ő kódolta az önpusztítást. Semmi nem örök, mi sem leszünk azok, minden más önáltatás. Az emberiség mindezek ellenére, sok mindent elért, sőt többet is, mint kellene, mert néha teremtőt játszunk. A tudás, vagy intelligencia, amivel rendelkezünk, nincs hasznunkra, az lesz a sírunk. A Föld képzelt kapujára 2019-ben sem írhatok mást, csak Dante szavait – „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”