KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2017. május 6., szombat

Rendhagyó anyák napi poszt



Soha nem tanulunk meg úszni, ha nem merülünk el a mély vízben. Egyetlen madár sem tanul meg repülni szabad tér és szárny nélkül, de mindezek mellé még fel kell vérteznie magát önbizalommal és bátorsággal.
Anyává csak gyermek, vagy gyermekek felnevelése tehet bennünket, de ami a madárnak a repüléshez elegendő volt, egy anyának a gyermekneveléshez mindezeken felül szükségeltetik még: önzetlen anyai szeretet, türelem, önfegyelem, erő, kitartás egy életen át. Mi, a szabad világban élő anyák, megtanultuk megosztani magunkat, a munka és a család között, nem mondom, hogy könnyű, nem is sikerül mindig maradéktalanul megtenni, de mégis könnyebb, mint azokban az országokban anyává lenni, ahol úgy tekintenek ránk, mint alsóbbrendű lényre a férfiak. Nekik nincs más joguk csak szülni, szinte gyermekkortól, gyakran évente kell új babáról gondoskodni, és minden megaláztatást csendben tűrni.
A világ leggazdagabb országában, Szaúd- Arábiában, a nők rabok, igaz aranykalitkába zárják őket. Kísérő nélkül nem léphetnek ki a házból, mert pesti szóval élve – a nő ingatag – könnyen bűnbe esik, szerintük.  Bármi is történik velük kint, ők lesznek érte a felelősek, mivel a férfiak, Allah nemes teremtményei, bizony gyengék, nem képesek uralkodni az ösztöneiken, ha nőt látnak, már amit látnak belőlük. Ezek után, nehezen vagyok képes felfogni az európai agyammal, hogy vajon képesek a nőket itt megbecsülni, mint anyát?
A másik véglet India, ahol, ha valaki az utcán születik, az ott is hal meg. Leány csecsemőnek még az anyja sem örül, csak gond, hát a többség nem is éri meg még a másnapot sem, egyszerűen megfojtják, mint a felesleges macskákat. ( Az ENSZ 200 millió eltüntetett kislányt tart számon) Ha mégis életben marad, már gyermekként megalázzák, bárki bánthatja, megölheti, minden következmény nélkül. Itt anyává válni, anyaként élni, maga a pokol.
Nálunk sincs tökéletes egyenlőség, nem is igazán lehet, például a nők bére még mindig alacsonyabb a férfiakénál, a politikai életet a férfiuralom jellemzi, de hozzánk képest ezekben az országokban a nők jogai fényévekre elmaradtak.
Itt van Afganisztán, ahol a tálib rezsimnek köszönhetően a nőket megfosztották minden joguktól, pedig már addig sokat kiharcoltak. Az afgán kormány nőpolitikája csapnivaló. A nők nem tanulhatnak, a fizikai, lelki és szexuális erőszak, a mai napig is mindennapos. Nem kívánnék itt anyaként élni.
Mint nőt, mint anyát teljesen elkeserít a világ nőhelyzete. Csak a fejlettebb országokban ragyoghat maradéktalanul az örömtől, az anyák és az őket köszöntő gyermekeik arca. A világ sok országában az anyák legfőbb gondja, hogy gyermekét, gyermekeiket, képesek legyenek megóvni, életben tartani a nyomorban, a háborúban. Álmaimban egy olyan világot látok, ahol a teremtő bevilágítja a Föld minden zugát, a négy uralkodó csillagával: az igazságossággal, a mértékletességgel, a bátorsággal, és a bölcsességgel. Ebben a fényben ragyoghat fel igazán a szeretet, az anyai és a gyermeki egyaránt.
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT KÍVÁNOK!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim