Antoine de Saint-Exupéry
„Az életnek
csak akkor van értelme, ha lassacskán elcseréli valamire az ember. A kertész
halála mit sem árt a fának. De ha a fát fenyegeted, akkor kétszeresen hal meg a
kertész.”
Harsogó zöld
szín uralja a tájat, tavasz van, eső utáni üdeség. Gyermekként a Földet, a
levegőt, létünk természetes részének éreztük, nem foglalkoztatott bennünket,
megszoktuk, mint a lélegzést. A kertünkben trágyával javítottuk a földet, és
nem volt permetezőnk sem, a fáinkon annyi gyümölcs termett, amennyit az
időjárás megszabott.
Felnőttként,
az én kertemben is megjelent a kemikália, lett egy mérges dobozom, kicsi és
nagy permetezőm. Tavasszal lemosóztunk, majd hol a tetvek, hol az atkák, hol a
gombák ellen permeteztünk. A fáink ma már elpusztulnak, ha nem permetezünk,
olyanok lettek, mint mi, mert mi is pirulákkal élünk, kevés ember az, aki
gyógyszer nélkül éli le az életét.
Mire
megöregedtem ismerté lettek számomra ezek a fogalmak: ökológiai válság,
bioszféra pusztulása, ipari szennyezés, őserdők irtása, sivatagok terjedése,
üvegházhatás, ózonlyuk, veszélyes hulladék, túlnépesedés, savas eső, óceánok
elszennyezése stb.
Ma már
tudom, hogy mindezek a fogalmak, csak minket, és az élőlényeket, azaz az életet
veszélyeztetik, azokat sem teljes mértékben. Csernobil az eleven példa. Az
ember meghalt volna, ha marad a tragédia után, de nem pusztultak el a növények,
sőt visszatértek, vagy el sem mentek a vadállatok. Most az ember nélkül buján
virágzik a természet ott, a veszélyes zónában.
A földünk
regenerálódik, fellélegzik, ha mi már nem leszünk, megtisztulnak a vizek,
oxigénnel telítődik a levegő, minden nyomunk lebomlik egyszer, és a Föld azoké
lesz, akik nem ártanak neki. Persze fennáll a veszély, hogy újra megjelenünk,
de az egy új történet lesz.
Remélem,
akkor már nem készülhetnek ilyen képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése