Várakozás az
ünnepi áhítat csendjére, a fényre, az újesztendőre. Mindnyájunkban ott él titkon
a várakozás a szeretet ajándékaira. Az egész életünk nem más, csupán csak
várakozás, mindig várunk valamire, de az adventi különleges, pedig minden év
végén eljön. Általa feldíszítjük lelkünket, a házainkat fénybe borítjuk.
Kellemes napsütés, korai sötétség, fellobban
az első adventi gyertya fénye a december sötétségben, elérkeztünk ismét az
utolsó hónaphoz. Gyorsan telnek
ilyentájt a rövid nappalok, ezer tennivaló, készülődés. Nézegetem a karácsonyi
listám, remélem nem hagytam ki senkit. Boltok polcait kutatom, a pénzem
számolgatom. Listákat készítek a tennivalókról, recepteket keresgélek, újabb
lista az ünnepi menüről, a süteményekről, a vásárlási listák, lista az időbeosztásról.
Lista, lista hátán.
Olvasom,
hogy ma, Ferenc Pápánk békét és fegyvertelen világot sürgetett a Szent Péter
téri beszédében. Megint egy pusztába kiáltott szó. Még nem a jóság a szeretet
és az ész irányítja a földi életet, még az önzés, a profit uralma van hatalmon.
Még sok-sok év adventjében hangzik majd el ez a kívánság, hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése