KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2012. október 29., hétfő

Kegyelet ünnepére

Mécses lángol,
cseppnyi fény,
bús táncot rop
az elveszett remény.



Éveim szaladnak, sírjaim egyre csak szaporodnak. Máskor oly csendes temetők hangossá válnak, színes virágerdő és táncoló gyertyafények díszítik. Esős nyirkos az idei ünnep
 Hajdan gyermekeim kezét fogtam az esti temetői ragyogásban, elámulva bandukoltunk a virágözönben remegő gyertyafényben. Akkoron csak néhány sír felett rendezgettük a temető illatú krizantémjainkat, gyújtottuk bús lángú mécseseinket. Mára már a hantok megszaporodtak, sírról sírra járva lobbantom lángra az emlékezés kis tüzeit. Messzi távolból sejlik már csak fel a hajdani kedves, egykoron oly boldog életünk is ködös emlékké szelídül. Még hallom a távolból drága apám hangját, és látom emlékeim útján szaladó kicsi anyám. A messzeségből örökké vidám öcsém egyre távolodó nevetése cseng fülembe. Mind elmaradtak, egykor oly fontos szereplői életemnek. Egyre több a sír, és én egyre lassabban járom őket.

1 megjegyzés:

Kedvenceim