Régi történetek a gyermekkoromból
A
tanya
Az
ötvenes évek úgy jönnek az emlékezetembe, mint a fekete fehér fényképek,
szegényes régi életképek villannak fel, de a mi gyermekkorunk mindennek
ellenére színes és mozgalmas volt és nem utolsósorban szabad. A mai világ
életformája már nem tudja megadni azt a szabadságot a gyerekeknek, amit mi
éltünk át, bizony sok veszéllyel, és nem kevés tapasztalással. Magabiztosakká, talpraesettekké
tett mindez bennünket. Akkortájt, még nem volt tv, csak rádió, amit én addig
gyötörtem, csavargattam, míg rá nem találtam egy nekem való zenére, vagy
rádiójátékra. A mesekönyv vagy más olvasnivaló nagy kincs volt számomra,
nehezen fértem hozzá. Így hát játszótársainkkal sok időt töltöttünk a szabadban
beszélgetéssel, játékkal, néha gyümölcs tolvajlással. Nem voltunk
mintagyerekek.
A
nyaraink az Alföldön, Nagyapáméknál, egy csengelei tanyán teltek el, munkával
és játékkal. Igaz, a munka inkább csak nekem jutott, mert én voltam a
legidősebb és a legerősebb is. Az öcsém és a húgom vékony törékeny alkatúak
voltak, nem bírták még a mezei munkát. A tanya nagy volt, három épületből állt,
amelyek egy udvart vettek körül, középen egy gémeskúttal és két sor eperfával.
A nagy kapubejárattal szemben volt a lakóház, amely mögött a gyümölcsös és a
szőlőskert terpeszkedett, nem kis örömünkre, majd egy holdon.
A
ház baloldalán egy hosszú épület állt, itt volt a lóistálló két lóval, ezt
követte a tehénistálló egy tehénnel, Boriskával, majd a nyári konyha, ami
egyben a mosókonyhául és a hűvösebb időben, fürdőszobaként is szolgált. Az
épület végében, a nagykapunál, a kovácsműhely volt, a nagybátyánk birodalma,, ő
volt a környék kovácsa. Ez a hely adott számunkra sok változatosságot és
érdekességeket. Itt patkolták a lovakat, és ide jöttek kocsit javíttatni,
beszélgetni, a környék tanyáiról. Amíg vártak kitárgyalták a világ, és szűkebb
hazánk dolgait, a tszcsés eseményeket, ki, mit vitt be a közösbe, mit tartottak
meg maguknak. Hogy megy a soruk, milyen a termés, mit hol lehet megvenni, kinek
milyen a bora és kinél lesz keresztelő, kinél esküvő. Komoly férfias témák
voltak ezek, mi meg, kíváncsian hallgatóztunk. Az épület mögött a szérűskert
terült el bekerítve, hatalmas széna és szalmaboglyákkal, egyébként az egész
tanya és minden, például a konyhakert, gyümölcsöskert külön léckerítést
kapott.
A
lakóépület jobb oldalán lévő épületben volt a kocsiszín és a mezőgazdasági
szerszámok fedett helye, mögöttük a disznóólak. Itt állt az a négyüléses
homokfutó is, amin Nagyapánk hajnalonként behozott minket az állomásról. Ez a
hely a kedvenceink közé tartozott. Az épület előtt volt egy nagy góré, tele
kukoricával, alatta voltak a tyúkólak, de itt laktak a libák, kacsák és a gyöngyösök
is. Bár a gyöngyösök inkább az eperfákra repültek fel este aludni. A góré után
egy hatalmas legelő zöldellt, egészen a hátsó kapuig, ami a szántóföldekre
nyílt, a jobb oldalt egy szikes kis tó zárta le zsombékkal. Ez a kis tó szintén
a kedvenc játszóterünké vált. Ide jártunk szitakötőt fogni, békázni, és
dagonyázni, mint a disznók, mert olyan szikes, és iszapos volt, hogy fürödni,
és lubickolni, bármennyire vágytunk rá a nagy melegben, nem lehetett.
A
ház bal oldalán volt a földbe ásott borospince, aminek a domború tetején sokat
játszottunk.
Az
egész tanya egy út kanyarulatában helyezkedett el a kövesút mellett, amin
Kistelekre a legközelebbi városkába lehetett eljutni. Mellettünk állt egy omladozó
tanyasi iskola, de már nem működött, csak az öreg tanító lakott benne. Az út
másik oldalán volt egy tölgyes erdő ahova nyárvégén a disznókat kihajtottuk
makkoltatni. A disznókkal sok dolgom adódott, mert mindennap, ha érett az
eper a fákon, ki kellett engednem őket és egy hosszú póznával ütöttem az eperfa
ágait, ők meg a keményre taposott homokon szuszogva habzsolták az édes
gyümölcsöt. A behajtásuk nagy ügyességet és gyorsaságot kívánt meg tőlünk,
nálunk ebben nem volt hiány. Szerintem, Nagyanyánk csak velünk epreztette meg
őket, mert el nem tudtam képzelni, hogy bírt volna futni a disznók után a fájós
lábaival.
A
nyarak forróak voltak, mi pedig egy klott gatyában rohangáltunk egész nap, este
a gémeskút melletti hordóban sikáltak le bennünket., amit minden reggel
telehúztunk és estére jól megmelegedett benne a víz..
Ez
a tanya úgy belevésődött az emlékezetembe, hogy ötven év múltával is tisztán
látom magam előtt minden szegletét. Az itteni nyarainkról írok, unokáimnak és
kicsi Petrának, akinek nagyapja, az én öcsém már nem tudja az itt történteket
elmesélni, de én még igen.
Regmult idokre emlekszem olvasva irasaidat.
VálaszTörlésIrjal meg tobbet Petranak es mindannyiunk oromere.
Koszonom.
Van folytatása kedves Lenke, mert 2012-ben jelent meg novellás kötetben.
Törlés