KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2012. július 19., csütörtök

Régi történet



"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

Fiatal lány voltam még, amikor a szomszéd Kató néni az alábbi történetet mesélte tanulságként.
A faluban jártam és találkoztam egy özvegyasszonnyal, akinek a férje odaveszett az orosz hadifogságban. Egyetlen fiát nevelgeti magányosan, de olyan rút szegényke, aztán nem is ad magára, hát nem valószínű, hogy egy férfi udvarlási szándékkal valaha átlépi a küszöbét. Ő újságolta, hogy az utcabeli  szép fekete Mariskának hazajött az ura az orosz fogságból,  tíz év után. Már mindenki halottnak hitte, még a felesége is.  Az utcabeli Mariska 1944-ben tizennyolc évesen ment férjhez, hat hét múlva az ifjú férj már a fonton volt, és tíz évig senki nem hallott felőle.
- Biztos volt nagy meglepetés, mert két apró gyerekkel gyarapodott a család a férj távollétében- vihogott a hűséges, ám de csúf asszony.
- Én tisztességgel vártam haza az uram, de nem jött meg soha-  mondta.
- Hát kedvesem, könnyen maradt tisztességes, de lett volna csak a szép fiatal Mariska helyébe, aki tíz éve hiszi halottnak a férjét- felelte rá a szomszéd Kató néni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim

Blogarchívum