Várunk és várunk, életünk során számtalanszor, hol erre, hol arra. Sorsdöntő eseményre, mely reményteljes jövőt ígér. Néha csak egy kis enyhe szellőre, szép tavaszi napsütésre. Gyermekként a karácsonyi éj adta csodára, egy jobb osztályzatra. Ifjan, téblábolva várunk egy kedves arc mosolyára. Várandósan a boldog születésre, később az unokák gyöngyöző kacajára. Vénen az élettől végképp elfáradva, a békét adó gyors halálra.
...és közben elfelejtünk élni....
VálaszTörlés